olvastam egy nagyon meghatót a velvet-en,
megosztom veletek:
Kutatások szerint a szerelem nem csupán a
szív bolondozása, hanem összetett
fizikai állapot: egész testünket
kémiai reakciók árasztják el,
és szaporodásra serkentik. Dr. Wolkoffnak
nincsenek illúziói: "Felegyenesedett
csimpánzok vagyunk, ennyi az egész.
Természet Anyánk mindent megtesz, hogy
párzásra buzdítson, és
összekeverje DNS-einket." Amikor elhagynak,
és kétségbeesetten harcolunk a szerelem
ellen, a biológia ellenünk fordul.
Vágyakozásainkat erőteljesen
befolyásolják a hormonok, és gyakran
elhomályosítják józan
ítélőképességünket.
Ha megérintünk valakit, aki tetszik
nekünk, vagy egyszerűen csak gondolunk
rá, akcióba lendül egy oxytocin
nevű hormon. Ez a hormon tartja együtt a
boldog párokat, de az oxytocinnal az a
probléma, hogy nem tud különbséget
tenni szerető párunk, vagy
szolikirály-szeretőnk között.
Ahhoz, hogy legyőzzük az oxytocin
ismétlődő rohamait,
élettapasztalatunkra, józan eszünkre
van szükség. Nagyon fontos azt is pontosan
tudni, mikor és hogyan meneküljünk
makacs érzelmeink elől.
((bár én valójában ezerrel rendet
rakok éppen a lakásban és nem wiwezek,
és nem a netet olvasom))