na:
A csók
A csimpánzok is megcsókolják
egymást. Valószínűleg a
szagolgatásból fejlődött ki. Az
embernél a világon mindenütt
megtalálható a csókolózás
szokása. Az ajkunk nagyon érzékeny
szervünk. Már csecsemőkorban a
megismerés eszköze. (Mindent a szájukba
vesznek) Az agy tapintási ingereket
feldolgozó részében több idegsejt
tartozik az ajkakhoz, mint testünk bármely
részéhez. Amikor ajkaink érintkeznek, a
hatás szédítő. Amikor
csókolózunk szerencsére nem gondolunk
arra, hogy ilyenkor amfetamin, feniletilamin, amelyek
ópiumszármazékok, valamint endorfinok
és oxitocin szabadul fel szervezetünk
„vegykonyhájából”. Egy
csók kész drogozás! Ezek
közül a vegyületek közül a
feniletamin a felelős azért, hogy
feldobottak, izgatottak, szédülősek
leszünk, az endorfinok felvidítanak és
ellazítanak. Az oxitocin már
érintés hatására elkezd
termelődni és az a hatása, hogy
minél többet érintjük
egymást, annál több érintésre
vágyunk. Az oxitocin váltja ki a
szülés utáni
méhösszehúzódásokat,
összeköti a gyermeket az anyával, de a
szerelmeseket is egymással.
Egyes nők már csókolózás
hatására is képesek eljutni az
orgazmusig. Ezek az említett vegyületek
hírvivőként szolgálnak. Az
eredmény a fokozódó szexuális
izgalom. És ha már a vegyületeknél
tartunk! Az agyban felszabaduló dopamin,
norepimefrin szerotonin és efea
hatására könnyelműbbé,
kicsit ügyetlenné válunk. Ezek
közül a vegyületek közül egy
párat tartalmaz a csokoládé is, nem
csoda, hogy annyian szeretik, és akik nagyon
magányosnak érzik magukat, vagy
szomorúak, többet fogyasztanak belőle.
Szoktam is ajánlani pácienseimnek, hogy csak
akkor nyúljanak gyógyszerhez, ha már a
csoki sem segít!:)
Vannak un. efea- függő emberek. Ők
gyors egymásutánban váltogatják
partnereiket, mert mindig a lángoló szerelem
állapotában szeretnek lenni. Ők nem
tudják azt, hogy nem lehet állandóan
lángoló szerelmesnek lenni, mert akkor nem
törődnénk a világ többi
részével, csak egymással. (Lehet, hogy
idilli állapot lenne?? De akkor ki termelne
ennivalót?)