12262:
Ilyen részleteket sajnos nem ismerek, de Hamster biztos tudja, ő is veterán wiw-ező, itt az adatlapja:
http://www.iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=756
Nekem a régi villamosokról kb a következők vannak meg:
(A szombathelyi villamos :) szűkebb hazámban anno még járt, és rendesen a házunk közelében levő éles kanyarnál ugrott ki a sínből.)
Régimódi villamos a Szilágyi Fasorban:
egy nagyobb, zárt és egy kisebb, nyitott peronos kocsiból állt.
A nagyobb kocsi
ajtajai csúszólemezesek voltak, csukás előtt berregő hang szólalt meg és egy nagy vörös lámpa világított az ajtó mellett. Odabenn a padlózat hosszanti résekkel tagolt fa bordázatból állt, ha jól rémlik, és a peronról a "KOCSI BELSEJÉBE" (amit egy korabeli humoreszkben olyan költőien megénekeltek, ahová fáradni a kalauz mindig biztatta a zsúfolódó utasokat), szóval oda egy jézzel kétfelé húzható, rézkilincses, üvegablakos fa tolóajtón át lehetett bejutni, ráadásul emelt volt a beltér padlója.
Bent hm, vagy puha ülések vagy fapados :) volt, az utóbbi ugrik be most, de lehet, hogy ez a hátsó kocsiban volt:
A támla és az ülés szépen egybeívelt, lágy vonalú, felváltva világos és sötét színű vízszintes falécekből állt, minden második támla külső sarkain réz kapaszkodó füllel, a plafonról bőrfogantyúk (később bőrszíjon műanyag fogantyúk) lógtak, a hatalmas ablakokat kurblival lehetett fel- vagy letekerni, ülő vállmagasságban az ablakok előtt fém kapaszkodórúd húzódott, amit a hideg ellen bézs plasztikburokkal borítottak. Az ablak és a plafon találkozásánál ferdén álló burkolólemez volt, amire kis alakú (? A5-ös) plakátokat ragasztottak, a normál hirdetések kicsinyített mását, hogy az álló utasok azokat olvasgathassák.
A kisebb kocsi
érdekessége volt a nyitott peron, és az ajtót helyettesítő rács: az ajtónyílás függőleges oszloppal volt kettéosztva, a 2 félen egyaránt volt rácsozat, amit az ember nyitáshoz kissé megemelt és a síkjából elmozdított, ezáltal kisiklott a rögzítő sínből, és le lehetett engedni, ekkor a rácsozat szálai ollószerűen összecsukódtak és az ajtónyílás széle mellé simulva lelógtak. Záráshoz fordítva, a rácsot (fülénél fogva) meg kellett ragadni, felrántani tökig, ekkor a felső pereme becsattant a rögzítőbe és kész.
A rács kb. derékmagasságtól térdmagasságig terjedt, alatta és felette semmi nem volt (ma valsz betiltanák).
Ezek a kocsik csak nyáron közlekedtek.
Aztán az is megvan, hogy a vezetőállásban valami rozzant egylábó széken ült a vezető (állítólag még régebben szék se volt), és semmi se védte az utastértől. Csak később, más kocsikon jelent meg valami függönyféle, aztán egy féllemez a Ganz villamosokon, amihez később egy toldaléklemezt barkácsoltak ajtónak. Zárt vezetőfülkével először a cseh Tatrákon találkoztam.