12262:
Ilyen részleteket sajnos nem ismerek, de Hamster
biztos tudja, ő is veterán wiw-ező,
itt az adatlapja:
http://www.iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=756
Nekem a régi villamosokról kb a
következők vannak meg:
(A szombathelyi villamos :) szűkebb
hazámban anno még járt, és
rendesen a házunk közelében levő
éles kanyarnál ugrott ki a
sínből.)
Régimódi villamos a Szilágyi Fasorban:
egy nagyobb, zárt és egy kisebb, nyitott
peronos kocsiból állt.
A nagyobb kocsi
ajtajai csúszólemezesek voltak, csukás
előtt berregő hang szólalt meg
és egy nagy vörös lámpa
világított az ajtó mellett. Odabenn a
padlózat hosszanti résekkel tagolt fa
bordázatból állt, ha jól
rémlik, és a peronról a "KOCSI
BELSEJÉBE" (amit egy korabeli humoreszkben
olyan költőien megénekeltek,
ahová fáradni a kalauz mindig biztatta a
zsúfolódó utasokat), szóval oda
egy jézzel kétfelé húzható,
rézkilincses, üvegablakos fa
tolóajtón át lehetett bejutni,
ráadásul emelt volt a beltér
padlója.
Bent hm, vagy puha ülések vagy fapados :)
volt, az utóbbi ugrik be most, de lehet, hogy ez
a hátsó kocsiban volt:
A támla és az ülés szépen
egybeívelt, lágy vonalú, felváltva
világos és sötét színű
vízszintes falécekből állt,
minden második támla külső
sarkain réz kapaszkodó füllel, a
plafonról bőrfogantyúk
(később bőrszíjon műanyag
fogantyúk) lógtak, a hatalmas ablakokat
kurblival lehetett fel- vagy letekerni, ülő
vállmagasságban az ablakok előtt
fém kapaszkodórúd húzódott,
amit a hideg ellen bézs plasztikburokkal
borítottak. Az ablak és a plafon
találkozásánál ferdén
álló burkolólemez volt, amire kis
alakú (? A5-ös) plakátokat
ragasztottak, a normál hirdetések
kicsinyített mását, hogy az
álló utasok azokat olvasgathassák.
A kisebb kocsi
érdekessége volt a nyitott peron, és az
ajtót helyettesítő rács: az
ajtónyílás függőleges
oszloppal volt kettéosztva, a 2 félen
egyaránt volt rácsozat, amit az ember
nyitáshoz kissé megemelt és a
síkjából elmozdított, ezáltal
kisiklott a rögzítő sínből,
és le lehetett engedni, ekkor a rácsozat
szálai ollószerűen
összecsukódtak és az
ajtónyílás széle mellé
simulva lelógtak. Záráshoz
fordítva, a rácsot (fülénél
fogva) meg kellett ragadni, felrántani
tökig, ekkor a felső pereme becsattant a
rögzítőbe és kész.
A rács kb. derékmagasságtól
térdmagasságig terjedt, alatta és
felette semmi nem volt (ma valsz betiltanák).
Ezek a kocsik csak nyáron közlekedtek.
Aztán az is megvan, hogy a
vezetőállásban valami rozzant
egylábó széken ült a vezető
(állítólag még régebben
szék se volt), és semmi se védte az
utastértől. Csak később,
más kocsikon jelent meg valami
függönyféle, aztán egy
féllemez a Ganz villamosokon, amihez
később egy toldaléklemezt
barkácsoltak ajtónak. Zárt
vezetőfülkével először a
cseh Tatrákon találkoztam.