És nekem erről mindig valami olyan kép ugrik ba, hogy száraz, hideg, őszi mezők, ahol már a madár se jár(hat), nyugati határvidék, ahova nem juthat el az ember, de sejti, hogy ott, valahol, ködös nyugati láthatár mögött, ahol az útnak vége, ott vannak a sorompók, a mezőkön a titokzatos drótkerítések, őrtornyok, őrök, és azon is túl egy másik, szabad világ, ahol az emberek gazdag cuccokban járnak, elegáns helyeken mozognak, és szabadon beszélhetnek vagy rádiózhatnak, és nem büntetik meg őket érte.
:|