És nekem erről mindig valami olyan kép
ugrik ba, hogy száraz, hideg, őszi
mezők, ahol már a madár se
jár(hat), nyugati határvidék, ahova nem
juthat el az ember, de sejti, hogy ott, valahol,
ködös nyugati láthatár
mögött, ahol az útnak vége, ott
vannak a sorompók, a mezőkön a
titokzatos drótkerítések,
őrtornyok, őrök, és azon is
túl egy másik, szabad világ, ahol az
emberek gazdag cuccokban járnak, elegáns
helyeken mozognak, és szabadon beszélhetnek
vagy rádiózhatnak, és nem büntetik
meg őket érte.
:|