Az alábbit az indexről hoztam át, az
ottani Polfórumból "mutyko"
nevű olvtárs
billentyűzetéből (idepasszol...)
................................................
Emlékszel? Amikor apád
megszólítása csak egyszerűen et.
volt, jóval az E.T. előtt? Családi
kör: anyád Rakétával
porszívózott, majd elolvasta a
Rakétát. És csodálkozott, hogy a
Nyugat, ahová egy-két rokonod hosszabb
tartózkodásra kiszökött, micsoda
erkölcsi fertő.
Mert nekünk ott volt a fartő. Meg a
hétvégi telek, amelyet hosszú
várakozás után a Merkúr-telep
nevű istenség adományával
közelíthettünk meg. És ha úgy
adódott, Jugóba, Csebe, Bolgárba
ugrottunk át. Háromévente egyszer
arrafelé is elkalandozhattunk, amerre
honfoglaló eleink jártak.
De mi már nem akartunk világot
hódítani!
Azt mondod: NOSZF, azt mondom: November 7. tér.
Azt mondod: a kisdobos 6 pontja, azt mondom: az
úttörő 12 pontja. Csak a
Tízparancsolatot nem tudtuk
kívülről fújni.
Emlékszel? Amikor a férfiszíveket a
Buzáné Fábri Éva neve
gyújtotta lángra? A felvonulók mindig
kértek valamit, ha eljött az idejük. Na
és március 21-e? A riadólánc? Mi
voltunk azok, akik a dicsőséges 133 napot
ünneppel köszöntöttük.
Felkerestünk néhány reszkető
szájú öregembert, hogy
megörökíthessük azokat a régi
szép napokat.
Mert nekünk saját hősök
kellettek. És saját sztárok.
Skála-modellek, Fabulon-arcok. Nagy Testvér
figyel téged a Kálvin téren. Poszter a
Pajtásban, és minden álmok
netovábbja: a Füles címlaphölgyei,
akiknek príma bajuszt lehetett rajzolni.
Emlékszel a mi tiniénekeseinkre? Szűcs
Judit, Karda Beáta, és a konc: a Zsuzsa.
És mi befogtuk a szájunkat. Közös
szabályaink voltak: napilapot csak
hátulról, a sporttól olvassuk! És
legtöbbször meg is álltunk ennél a
rovatnál.
Apád ragasztgatta a bélyeget a kis
könyvecskébe? Várt rád a SZOT, a
KISZ, az MHSZ? Anyád ujjongott az első
hűtőszekrénynek? Mert épült
és szépült kis hazánk.
Zengazének, az úttörőnek kedve
mindig jó. Persze más melódiák is
hódítottak.
Azt mondod: Hungária, azt mondom: Gombay Dance
Band.
Azt mondod: Dzsin-Dzsin-Dzsingisz Kán, azt
mondom: Mamma, marija!
A zenéket Komjáthy Györgytől
szereztük meg. Csak fiataloknak! Mint az
első diszkók a művházban.
Akkoriban galeri voltunk, később maszek,
majd GMK.
Nekünk azt mondták, hogy ez a harc lesz a
végső. Végül feladtuk: sohasem mi
nyertük a Ki tud többet a
Szovjetunióról vetélkedőt. Hanem
a CIA. Ez persze vicc, mint akkoriban sok minden.
Három pártfőtitkár utazik egy
repülőn, és az Öreg a
legfurfangosabb.
Voltál építőtáborban?
Hallgattál pattogós kemény szavakat az
NDK-s vendéglátóktól?
Felüvöltöttél, amikor
rádzúdult a hideg víz?
Legyőzted-e fociban az öntudatos
germánokat?
Emlékszel, hogy mégis, e szürke,
mindent ellepő langyos levesben ficánkolni
akartunk, egyszerűen csak jól érezni
magunkat, nem törődve a fülünkre
szorított eszmetölcsérrel? Fel tudod
még idézni, honnan jöttünk?
Bevillan-e néha a mi kis hétfői
adásszünetes, munkásőrös,
Stúdió 11-es Egyiptomunk?
Emlékszel még?
................................................