Annyit mondanék:
TORNADRESSZ!
Annyira utáltam, hogy még!
Felháboritónak tartottam, hogy
rékényszeritettek arra, hogy
télen-nyáron egy szaros kis testhez
simuló műanyag izében kelljen
rohangálnom a fiúk előtt. Ez az egyik
legjobb módja, hogy hogyan lehet a
kisebbrendűségi komplexust a maximumra
fokozni egy majdnem serdülő (na és
akkor jöttek csak még az igazi cikik!)
lányban.
ád1: egy (akkor, mert persze azóta sok
minden megváltozott :) )) nem tökéletes
alakú lánynak baromi ciki a fiúk
előtt egy szál tornadresszben a a
zsámolyokon urgálni
ád2: télen is tornadresszben kellett lennni,
pedig tök hideg volt a tornateremben
ád3: nálunk piros dressz volt a
kötelező, de persze mindig sokkal kevesebb
érkezett a város áruházába
mint ahány gyerek volt, tehát igen hamar
hiánycikk lett. Bár, ezt a
problémát áthidalták vmennyire
azzal, hogy nálunk az 1-es iskolában piros
volt a kötelező, a 2-esben meg kék
(erre tökre emlékszem, mert közös
udvarunk volt, de ha esetleg valaki nem tudta volna,
hogy melyik tornázó gyerek melyik
iskolába jár, hát bizton meg tudta
állapitani a tornadressz szine alapján. A
többi iskolára nem emlékszem milyen
szin volt a közelező, bár csak 4
iskola volt nálunk. Asszem a négyesben is
piros volt.
ád4: tornadressz ultrapara változat: voltak
olyan iskolák, ahol a fiúknak is tornadressz
volt a kötelező. Nahát az meg!!!!!
úúúú, és volt egyszer olyan,
hogy annyira teremhiány volt nálunk az
1-esben, hogy egy évig a négyesbe
játunk ki (mert ott kaptunk termet.) Minden
reggel s délután külön busszal
vittek ide-oda. És ott a négyesben egy olyan
elvetemült igazgató volt, hogy amikor a
nagyszünetben az udvaron ettük a
tizórait, akkor ránk szól, hogy ne
morzsázzunk a fűre. Persze
rálépni nem volt szabad, csak úgy
ültünk a szélén. Nem
normális! És ez nem urban legend.
Jaaa, és ősszel mindig mentünk
szőlőt szedni egy hétre az
állami gazdaságba! Busszal vittek oda is,
és bediktálásos alapon ment, hogy ki
mennyit szedett, de persze mindig csaltunk valahogy...
a vödröt csak félig
öntöttük ki, meg hasonlók.
És vissza a tesi órához. Kislabda
dobás. Meg távolugrás. Persze
tornadresszben. A fiúk előtt. Uram
atyám, csoda, hogy egészséges
felnőtt lettem! A kúperről nem is
beszélve! Meg a kötélmászás.
(Bár asszem a tornadressz még ma is divik.
Ez a baromságot!!!)