Annyit mondanék:
TORNADRESSZ!
Annyira utáltam, hogy még! Felháboritónak tartottam, hogy rékényszeritettek arra, hogy télen-nyáron egy szaros kis testhez simuló műanyag izében kelljen rohangálnom a fiúk előtt. Ez az egyik legjobb módja, hogy hogyan lehet a kisebbrendűségi komplexust a maximumra fokozni egy majdnem serdülő (na és akkor jöttek csak még az igazi cikik!) lányban.
ád1: egy (akkor, mert persze azóta sok minden megváltozott :) )) nem tökéletes alakú lánynak baromi ciki a fiúk előtt egy szál tornadresszben a a zsámolyokon urgálni
ád2: télen is tornadresszben kellett lennni, pedig tök hideg volt a tornateremben
ád3: nálunk piros dressz volt a kötelező, de persze mindig sokkal kevesebb érkezett a város áruházába mint ahány gyerek volt, tehát igen hamar hiánycikk lett. Bár, ezt a problémát áthidalták vmennyire azzal, hogy nálunk az 1-es iskolában piros volt a kötelező, a 2-esben meg kék (erre tökre emlékszem, mert közös udvarunk volt, de ha esetleg valaki nem tudta volna, hogy melyik tornázó gyerek melyik iskolába jár, hát bizton meg tudta állapitani a tornadressz szine alapján. A többi iskolára nem emlékszem milyen szin volt a közelező, bár csak 4 iskola volt nálunk. Asszem a négyesben is piros volt.
ád4: tornadressz ultrapara változat: voltak olyan iskolák, ahol a fiúknak is tornadressz volt a kötelező. Nahát az meg!!!!!
úúúú, és volt egyszer olyan, hogy annyira teremhiány volt nálunk az 1-esben, hogy egy évig a négyesbe játunk ki (mert ott kaptunk termet.) Minden reggel s délután külön busszal vittek ide-oda. És ott a négyesben egy olyan elvetemült igazgató volt, hogy amikor a nagyszünetben az udvaron ettük a tizórait, akkor ránk szól, hogy ne morzsázzunk a fűre. Persze rálépni nem volt szabad, csak úgy ültünk a szélén. Nem normális! És ez nem urban legend.
Jaaa, és ősszel mindig mentünk szőlőt szedni egy hétre az állami gazdaságba! Busszal vittek oda is, és bediktálásos alapon ment, hogy ki mennyit szedett, de persze mindig csaltunk valahogy... a vödröt csak félig öntöttük ki, meg hasonlók.
És vissza a tesi órához. Kislabda dobás. Meg távolugrás. Persze tornadresszben. A fiúk előtt. Uram atyám, csoda, hogy egészséges felnőtt lettem! A kúperről nem is beszélve! Meg a kötélmászás.
(Bár asszem a tornadressz még ma is divik. Ez a baromságot!!!)