Alsôban nálunk is gyakorlati foglalkozás néven futott - s azt hisezm felsôben lett technika.
Gimiben a technika fedônevet viselte a számtech. félévente kellett beadni egy programot:
rendre zseniálisan másoltam ki találomra egyet a Népszabiból. Mert a szombati lapban mindig volt egy "komoly" progi (hogyan készítsünk névsort ABC rendben stb.)
Örkény:
Bocs, de az én měszaki analfabétizmusommal nem tudom így leírni a gyertyatartót, bár megpróbálom. Szóval, recept fém gyertyatartóra (azt hiszem vas, v. acél - véletlenül sem aluminium, mert így többet kellett szenvedni): két - agyonhajlított - talp, rajta U alakú vmi, melynek az egyik szára hosszabb és vége jól megtekerve, hogy szegény kölyök jókat erôlködjön. Mindezeket össze kellett csavarni. Majd egy bénázva kivágott körlapot (fém) ütni-verni kalapáccsal, hogy majd szépen megüljön benne a gömbgyertya. Jóindulattal kaptam egy hármast, s alig vártam, hogy vmi új "remekměvet" gyártsunk. No, nem azért, mert annyira szerettem barkácsolni, hanem abban bíztam: csak jobb jön. Sanszos, hogy tévedtem. :-))))
Míg szegény nagyanyám lelkesen tapsol(hatot)t az "ügyes" kisunokája csodás ajándék ának.