Alsôban nálunk is gyakorlati
foglalkozás néven futott - s azt hisezm
felsôben lett technika.
Gimiben a technika fedônevet viselte a
számtech. félévente kellett beadni egy
programot:
rendre zseniálisan másoltam ki
találomra egyet a Népszabiból. Mert a
szombati lapban mindig volt egy "komoly"
progi (hogyan készítsünk névsort
ABC rendben stb.)
Örkény:
Bocs, de az én měszaki
analfabétizmusommal nem tudom így
leírni a gyertyatartót, bár
megpróbálom. Szóval, recept fém
gyertyatartóra (azt hiszem vas, v. acél -
véletlenül sem aluminium, mert így
többet kellett szenvedni): két -
agyonhajlított - talp, rajta U alakú vmi,
melynek az egyik szára hosszabb és vége
jól megtekerve, hogy szegény
kölyök jókat erôlködjön.
Mindezeket össze kellett csavarni. Majd egy
bénázva kivágott körlapot
(fém) ütni-verni kalapáccsal, hogy majd
szépen megüljön benne a
gömbgyertya. Jóindulattal kaptam egy
hármast, s alig vártam, hogy vmi új
"remekměvet" gyártsunk. No, nem
azért, mert annyira szerettem barkácsolni,
hanem abban bíztam: csak jobb jön. Sanszos,
hogy tévedtem. :-))))
Míg szegény nagyanyám lelkesen
tapsol(hatot)t az "ügyes"
kisunokája csodás ajándék
ának.