nosztalgia

7706: "hálistennek"? Miért? Nem emlékszem, hogy bármikor zavart volna, ha egy pincér rendesen végzi a munkáját.

jut eszembe, Tévelygö, nem ismerted te Bodort esetleg személyesen is?

én meg Örkénynek köszi a Tabi cikkeket :)

Kisilon,
én is köszönöm a linkeket, nagyon jok!

és még egy kis Bodor reklám:
Városkapu - Bodor Ferenc válogatott írásai. MIF, 2001
Bodor Ferenc idén lenne hatvan éves - erre az alkalomra jelent meg a legjobb írásait egybegyűjtő kötet. A szerkesztők a megdöbbentően szerteágazó témájú cikkeket, amennyire lehetett, rendszerezték, a hatalmas wunderkammerben felfedezték az összefüggéseket. Bodor Ferenc hagyatéka egységes egésszé állt össze, megmutatta, hogy valójában nagyon határozott irányvonalakra fűződik, olyan belső koherenciát hordoz, amelyet külön fel kellett tárni. Minderre koncentrálva sikerült a lehető legárnyaltabb spektrumot átfogni. A könyv szerkezete, a cikkek sorrendje - bár mellőzi a kronológiai sorrendet - mégis érzékelteti az idő, pontosabban az élet folyamatosságának fontosságát, azt a ritmust vagy ciklikusságot, amely Bodor Ferenc írásait sokszor meghatározta. A régebbi és újabb művek váltakozása szinte önmaga adja azt a - visszacsatolásokból, előretekintésekből álló - sajátos metszetet, amelyre szerzőjük mindvégig törekedett. Ezt követi, egészíti ki a rendkívül gazdag archív fotóillusztráció, mely szinte a szöveggel azonos súllyal van jelen - a kötetet órákon át lehet lapozgatni.

még egy:
http://nevarchivum.klte.hu/nevarchivum/konyvtar/cikkek/4b/posgay.doc

A forrást elfelejtettem megadni:
Tabi László: Írásba adom
Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1976

7719: jav. snűjdig = snájdig

KisLion, köszi a linket, remek.

Na, itt egy másik Tabi-írás (a 70-es évewk elejéről), rövid, de tanulságos:
"Amikor már a harmadik kesernyés glosszát olvastam arról, hogy a Hungária kávéház már nem az, ami volt, hogy többé nem "irodalmi kávéház", nem újságírók, kávéházban költő költők és kávéházban író írók barátságos, meghitt tanyája, nem az utolsó bohémek rezervátuma immár, elhatároztam, hogy kiszállok a helyszínre, és személyesen vizsgálom meg a helyzetet.
A bejárati ajtót egy snűjdig portás nyitotta ki előttem - már akkor gyanút fogtam. A ruhatár igénybevétele után beljebb hatoltam, s a szikrázó fényözönben (délelőtt!) B.E.-t pillantottam meg. Egy rózsaszínű abrosszal leterített asztal mellett ült, és zsibbadtan bámult maga elé. Előtte az asztalon üres kéziratpapír, azon a töltőtolla, még le sem csavarta a kupakját.
- Szervusz - mondta jöttömre bágyadtan, és körbemutatott: - Szerinted lehet itt írni?
Néhány másodperc alatt szemügyre vettem mindent, aztán leültem melléje, hogy tőlem telhetően megvigasztaljam:
- Hát igen... Ezt sajnos kíméletlenül rendbe hozták. Gyönyörű. Csillog-villog, csudaszép, szerintem idegenforgalmi látványosság. De írni itt többé nem lehet. És pláne asztalterítőn. Ami csúszkál. Ki hallott asztalterítőn írni?
- Legalább ne lenne ennyire kivilágítva! És ne lenne minden ilyen vadonatúj! El akarsz borzadni?? - kiáltotta, és felemelte az abrosz egyik sarkát. - Ide nézz!!!
- Te jó isten! - kaptam a szívemhez.
Az asztal lapja fából volt. Nem márványból, még csak nem is műkőből, hanem fából. Egy kávéházban? Ezt azért mégsem kellett volna. Ez már kegyeletsértés, amire nincs mentség.
Némán kezet szorítottunk, és magára hagytam. Kint azután megnéztem a ház falát, ahová egykor majd a márványtábla kerül:
ITT ÁLLOTT AZ UTOLSÓ PESTI KÁVÉHÁZ. MEGSZŰNT 1974-BEN, ÚJJÁÉPÍTÉS FOLYTÁN."

presszók, talponállók és bisztrók, - aki szakirodalmat szeretne, olvasson Bodor Ferencet.
csak úgy találomra pl:
http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/12-13/bodor.htm

Nekem azóta is ez a tesztem egy kávéháznál: vajon adnak-e vizet a kávéhoz?
Ha nem, akkor közük nincs.
:) )

A kávéházak emlékeiről:
Tabi László (1910-1989) még emlékezett a békeidők kávéházaira, és sok karcolatában bánkódott a kihalásukon. Egyik írásában a szintén régi időkből ott maradt főúrral beszélgetnek (egy presszóban) a múltról, és a párbeszéd ilyenekre is kitér:
"- Mondja, emlkészik még, hogy mit hozott ki nekem annak idején a kávém mellé, külön kérés nélkül?
- Hogyne, kérem tisztelettel. Egy pohár firss vizet, alpakka tálcán."

Maradjunk az asztal lábánál. Orsi lába egyelőre nem képezi a nosztalgia tárgyát, legalábbis remélem :-)
Örkény, persze, én is fémpénzre gondoltam. Amikor a kávéhoz 2 Ft-ot csúsztattak, akkor a vasárnapi matinéra kapott 2 Ft-ból mozijegyet és perecet lehetett venni, sőt még a kabátot is be lehetett adni a ruhatárba.

vajon a kávénénik is szanaszéjjel cukrozták a kávét, mint anno a rejtőjenő és kor/sorstársai, nélkülöző tárca- és szépírók, akik így próbálták átvészelni a napot kaja híján?

még a te lábacskáid se??? ;) )))

A presszókban a habos bóbitás pincérnők "imádták" a kávénéniket, akik egy szimpla mellett ücsörögtek órákig :-)

7705. örkény! ilyen dizájnú hely van a moszkva téri benzinkúttal szemben... arra már nem emlékszem, hogy a felszolgáló lány milyen ruhában volt. bezzeg, ha más nemű lett volna...
(feltéve, ha olyan kicsi asztalra gondolsz, amelyik mellé leülve a kicsi székre, a lábad nem fér be az asztal alá... szimpi hely...)
mityo: útikalauz? :) ))

Ja a kemény blokk a pénztől azért volt kemény, mert már egy 2,- Ft-os ÉRME is borravaló értékkel bírt akkoriban!
:)

7707: Kooka: nyertél! :)

A bisztrókhoz:
Nem hiszem, hogy azonosíthatnénk a bár fogalmával.
A bisztrók (ha jól vélem), azért jöttek létre, hogy a munka frontján helytálló, sietős dolgozó a városban futtában ehessen valamit. A gyors evésen volt a hangsúly, mint a talponállóknál a gyors iváson. (A presszókban viszont nem isetett az ember, hanem eldiskurált, randizott stb.)
A bárok (akkoriban is voltak) általában valamilyen plusz műsort, élő zenét stb. is mellékeltek, és inkább az igényesebb ivászatra szolgáltak.
Léteztek ÉTELBÁROK is, meglehet, hogy ezek a bisztrókból később kialakult, igényesebb helyek voltak, de csak nevükben voltak a bárok rokonai, és ezekben (miként a bisztrókban) sem volt műsor vagy élő zene.
Említsük meg a "lokál" fogalmat is, amivel azt hiszem a táncos műsort adó "überbárokat" jelölték, de lehet, hogy tévedek.
Egy Yves kéne ide :)

Pénzt kellett csúcstatni a blokk alá, hogy rendes kávét kapjon az ember (a címletre nem emlékszem, akkoriban még nem kávéztam)

A presszók, talponállók és bisztrók, egyáltalán: a korabeli vendéglátóipari egységek közös jellemzője volt még az is, hogy NEM piaci érdekek vezették. A Belkereskedelmi Minisztréiumhoz tartoztak (ha jól tudom), állami üzletek voltak.
Ezért nem hasonlítanak (hálistennek) a mai cafékhoz, amiknek érdeke, hogy a vendéget figyelmesen és magas színvonalon szolgálják ki. A régiekre ez baromira nem volt jellemző - tessék csak megnézni a 60-as, 70-es évek kabaréit, humoreszkjeit, hányszor figurázzák ki a korabeli rossz kiszolgálást, lepusztult vécéket stb. A mai kor embere ezeket a szatírákat nehezen értené, hiszen ma már abszurd, hogy egy vendéglátóipari egység elriasztja a vendégeit.
:)
Ezeket és sok más korabeli élet-mozzanatot is megörökített Tabi László (egyik kedvenc korabeli humoristám), érdemes a könyveit lapozgatni, karcolatai igazi retro időutazások.

Mityo: :)
Összezuhanásról szó sincs :)
A 3 fogalomhoz számomra a régi változatok jellegezetes emlékei kapcsolódnak, az akkori korból kiszakítva, ezek ma már nem ugyanazok (legfeljebb a nevükben) de ez nem feltétlenül baj. Csak emlékeket húzok ki a feledés mocsarának partjára (ollé!), de nem feltétlenül vágyódom vissza közéjük.
:)
Presszókhoz:
Amikor a kávéházak végképp kihaltak (a korai szocializmus éveiben), akkor ezek valamiféle pótlására jöttek létre az "espresso" (olasz "expressz") kávégépeket alkalmazó helyek. Az "eszpresszó kávé"-ból maradt rövidüléssel a presszó, ami később az ilyen helyet is jelentette.
Ezeknek jellemzői (emlékeim alapján):
- pici asztalok
- pici, gyakran támlátlan, stokiszerű, műbőrrel bevont székek
- a már említett kávéspoharak
- szimpla, dupla és tripla kávé
- felszolgálónők fekete szoknyában, fehér fodros szélű köténnyel
- a presszógép, jukebox kaliberű kultikus tárgy, hatalmas méretek, krómozott front (sztem ezek műtárgyak), 3-4 karral, amiket lehúzva indult a presszókávé gőz-sajtolása (lassan visszatértek eredeti helyükre
- a kávék "ereje", sok helyen gyenge volt (az anyaggazdálkodás sajátos értelmezése folytán ;) ), de ha jóban voltál a presszós csajjal, vagy kemény blokkot* adtál, akkor volt esélyed egy igazi, szívből jövő kávéra
- - -
* na, ki tudja, mi volt a "kemény blokk"? :)

A felhajló peremű, színezett alumínium kávéalátét-tányérkák - és ugyanolyan, furcsa cirádáju kávéskanalak :) ))!!!!

Örkény, mielőtt teljesen összezuhannánk a régi szép dolgok elvesztése miatt, megjegyzem, hogy talponállók (éttermek és kocsmák) máig vannak, csak nincsenek előtérben, mivel más helyek trendik. Vidéki kisebb-nagyobb városokban biztos vannak, de Bp-en is akad. Egyik-másikban vannak asztalok-székek is, de nem feltétlenül.
Presszó is létezik még szerintem, néha Café vagy egyéb névvel ellátva, de gyakorlatilag ugyanaz.
Bisztró -- ez meg mi is? Erről csak a bisztromatika jut eszembe, amely a modern matematika egyik legújabb alterülete a Galaxis Útikalauz szerint. Hmm, ez nem ugyanaz, mint a 'bár'?
(Hamsterbe majd máskor kötök bele:)

HA meg már Hamster és nosztalgia, akkor természetesen:
http://www.hampage.hu/kozlekedes/emlekek.html
:)

Ide is bemásolom, ha már odaát a Moszkva tér szóba került:
A fotó természetesen zseniális wiwtársunk, Hamster kolléga HamPage-éről való:
http://www.hampage.hu/kozlekedes/moszkvater.html
http://www.hampage.hu/kozlekedes/moszkvater2.html
http://www.hampage.hu/kozlekedes/moszkvater3.html
Az ő forrása pedig a
http://villamos.budapest.hu/moszkv.html
(valamelyik linket VII-szentség hogy eltöri a wiw, a szóközt ki kell akkor szedni belőle)

Igen, az Ilkovics volt a leghiresebb, de az egész varosban voltak. Talan a pesti oldalon több.
Jot nevettem; a kismalna és nagymalna, mar majdnem elfelejtettem ezeket a kifejezéseket.

Na most, Népbüfé.
Ez ugyan inkább Mo. utcái, mert úgy dereng, hogy a Nyugatinál állt valamikori Ilkovicsot nevezték át a háború után "a" Népbüfének, de mint meghatározás, biztosan vonatkozott más hasonló helyekre is...