Örkény, egyetlenem! már csak
magában van bizodalmam. a környezetemben
akszesszálható hímnemű egyedek
sok mindenhez kiválóan értenek,
még több dologhoz azonban
egyáltalán nem, ilyen például a
számítógép. asszem, ezzel
nagyszerűen jellemeztem is őket.
nos, hogy egyik szavamat a másikba ne
öltsem, viszont a lényegre térjek,
továbbra is problémáim akadnak bizonyos
önletöltő elemekkel, melyek, mintegy
megkeserítik egyébként friss, üde,
bájos napjaimat. mivel azonban a probléma
szerteágazó, bonyolult és
sokrétű, azt hiszem, egy kispiros
megeresztése lenne kézenfekvő, kegyed
igen tisztelt címére. mindazonáltal,
meg kell valljam, nem szívesen használok
olyan szavakat, mint tálca, ablak, pop-up etc.
(még kevésbé olyanokat, amelyeket nem
is áll módomban ismerni), pusztán az
okból, mert ilyekor többnyire
röhögőgörcsöt kell kapjak
saját magamtól. egy ilyen jellegű
magánlevél megfogalmazása tehát
és egyszóval számomra egyrészt
kín, másrészt hosszadalmas
eljárás. ezért, ahorratív
belső indíttatástól
vezéreltetve, mintegy előzetes
normakontroll végett nyíltan magának
szegezem a kérdést:
hajlandó-e Ön idejéből és
becses energiáiból valamicskét
áldozni arra, hogy ilyen irányú
problémáim megoldást nyerjenek?
(természetesen a válasz nem urgenciális
jellegű, de azért zároson belül
értendő.) mert amennyiben nem, nos, abban a
számomra csöppet sem kedvező esetben
(mindamellett, hogy természetesen, azt sem veszem
zokon), inkább nem fogalmaznék énidegen
szavaktól hemzsegő episztolát
magának. föntiek természetesen csakis
abban az esetben értendőek, ha és
amennyiben egyáltalán hajlandó maga
szóba állni egy olyan emberi lénnyel,
akinek klaviatúrája sajnálatos
módon a kelleténél eggyel (!) kevesebb
g-t vitt fel a tegnapi nap során, és,
óh, minő fájdalom, épp a nyelv
topikban tette mindezt, a gaz. megnyugtató,
igenlő válaszában reménykedve,
maradok tisztelettel:
kutyadear