Rolls Reakció
"Ülve kakálok"
2008. 06. 24. 18.59 Szalay Gergely
A nyolcvanas évek végének
legendásan botrányos zenekara volt a Rolls
Frakció, ahol a Bikini D. Nagy Lajosát is
megismerhette a közönség. A csapat
dalai a mai napig nem vesztettek
aktualitásukból – és ezt
októberben be is bizonyítja az
utódzenekar.
A Rolls Frakció a hetvenes évek vége
felé alakult, és nagyjából 1983-ig
működött a legemlékezetesebb
formájában: D. Nagy Lajos énekelt,
Trunkos András basszusgitározott, a
szövegeket Trunkos, Dévényi
Ádám és Boros Lajos (igen, az a Boros
Lajos, az ausztrál hajtóeszközről
elnevezett rádióműsorból)
írták. Mellettük olykor játszott a
csapattal a magyar könnyűzene egyik
legtöbbet foglalkoztatott
ütőhangszerese, Dzodzoglu Jorgosz is
(ő mostanság a Balkan Fanatik nevű
elektrofolk formáció oszlopos tagja; ez sem
egy könnyed és melodikus popprodukció).
A híres-hírhedt nóták
közül egy (annak is egy legendás sora)
vált országszerte ismerté:
„Állva pisilek, és ülve
kakálok, mégis úgy érzem, hogy
tisztesség dolgában elég szarul
állok”. Ezt egy koncerten
előadták, a performanszt
rögzítette a Magyar Televízió is,
és le is adták. Október
huszonharmadikán. Ezzel az adással
megszűnt a Pulzus című
könnyűzenei műsor is. A zenekarra
viszont felfigyelt mindenki: a hatalom mellett a
fiatalok és maga Hofi is (aki a legendás
idézethez csak annyit fűzött
hozzá, hogy reményei szerint a versezet
lírai énje nem mulasztja el ilyenkor letolni
a nadrágját, biztos, ami biztos alapon).
Néhány nótát azért
átmentettek a Bikinibe is: az Adj helyet magad
mellett eredetileg a new wave-punk-rock csapat dala
volt.
Persze a vegzatúra nem ért véget a
legendás felvétel után sem:
idővel kitalálták, hogy Trunkos nem
léphet színpadra (viszont a zenekarban csak
őt szerződtethették koncertre, mert
csak neki volt megfelelő papírja.
Valószínűleg a megfelelő
OSZK-vizsga, egyébiránt). Az ok egy
másik örökbecsű sor volt:
„Szabad vagyok, mondta a majom a rácsnak,
én nem mondta a rács, engem majmok
köré zártak”. A Hazafias
Népfront szerint ezek után a szerzőnek
nem volt helye a magyar színpadokon. Ők
megoldották az első pillantásra
nehezen kezelhető helyzetet: egy fogason
kiakasztották a basszusgitáros
kabátját a színpadra, ő pedig a
kulisszák mögött (esetleg mellett,
olykor az öltözőben is) ülve,
kényelmesen elcigarettázgatva és
elsörözgetve lejátszotta az
aktuális bulikat. Csak a
közönséget sikerült még
jobban felhergelni – ők nyilván
díjazták a különleges
megoldást. Ahogy azt is, mikor a zenekar az
épp Beatrice-szilenciumra ítélt Nagy
Feróval játszott együtt.
Parádés hírű zenekar volt, na.
Nem véletlenül. És akkor még a
neoluxszal kabátra festett khm,
rombuszformákról (úgy is, mint
ősi termékenységi szimbólum,
és ennél körülményesebben
már nem járjuk körül a női
nemi szerv sematikus ábrázolását)
még nem is beszéltünk.