"Miután a magyar politikai
közbeszéd egyre inkább az
irracionalitás jegyeit mutatja, sosem volt
talán fontosabb, hogy a szóvirágok
lefejtésével előbányásszuk a
puszta tényeket és
rávilágítsunk: a helyzet talán
rosszabb, mint valaha.
Kormánypárti politikusaink azt a
látszatot keltik, mintha az élet annak
rendje, s módja szerint zajlana az
országban. Miniszterek cserélődnek,
rendőri vezetőket vesznek őrizetbe,
csökken, majd ismét emelkedik a benzin
ára.
A számukra pozitív hírek
hatására megint előkerül, hogy mi
vagyunk a zsenik, lám csak, érdemes volt
ellenállni az EU-nak,
"bebizonyítottuk" (sic!), hogy a sokat
kritizált gazdaságpolitikánk
sikeres.
Sztárpolitikusaink mesedélutánokat
tartanak, felszabadultan viccelődnek
hallgatóságukkal, a parlamenti
bársonyszékben ülő szolgák
(miniszterek) mind bátrabban engedik meg
maguknak, hogy az őket kemény hangnemben
kérdező parlamenti képviselőket
gyakorlatilag elküldjék a picsába, meg
se kíséreljenek válaszolni az
interpellációra, kérdésre.
Közben a józanul gondolkodók
(értsd: nem elbutított) emberek a
szemüket dörzsölgetik, s nem akarnak
hinni a fülüknek sem. Európa (az EU)
legrosszabb gazdasági mutatóiról
naponta hallhatják, hogy milyen jó adatok.
Átalakult az életünk. A legjobb
kabaréműsorok ma már a
híradók (a kereskedelmiek is), vicclap
helyett elég elolvasni a nemzeti
kérdőívet, vagy mi az izét.
" -
http://poldi.blog.hu/2012/06/01/igy_nem_lesz_vedohalo