" Aztán otthon, a garázs
padlóján ülve azt mondtam első
kocsimnak: "na, nézzük, mi van a
szemeddel..." lekaptam szépen a bambis
üvegre emlékeztető burát,
kicseréltem az égőt és láss
csodát, égett a lámpa. Persze ez nem
jelent semmit. Közel 14 éve vezetek, és
noha még soha nem döglött be alattam
autó, kivéve ennek a kis franciának a
fékhengerét (típushiba volt), aminek
következtében egy szerpentinen
kézifékkel kellett megállnom,
azért nem hiszem hogy többet kellene tudnom
az autóimról, mint egy átlag
férfinak. De valóban nem vagyok átlag
nő, sem képzettségben, sem abban, hogy
saját autómat vezetem, amióta megkaptam
a jogsimat, és nem egyszer félnek
tőlem, mert "férfiasan kemény
vagyok". Bár inkább "nőiesen
vagyok kemény", hiszen pillanatok alatt
vedlek át gyengéd szeretővé,
gondoskodó anyává (gyerek
nélkül is), agresszív
démonná, hisztis dívává,
megszeppent kislánnyá, asszertív
emberré, domináns lénnyé,
elveszett lélekké, vezető alakká.
Alakváltó biomassza vagyok, energia
tömeg, halandó, gondolkodó ember,
akinek ebben a dimenzióban,
ránézésre "nő" a neve.
"
kitől idéztem, na kitől?