Nekem az egyik kertszomszédunk fia nem tudott
köszönni, mert a "jónapot"
meg a "csókolom" (hál'isten)
nem jött ki a száján, a
"sziá"-t meg nem merte. Ő 13,
én 26.
És mivel én természetesnek gondoltam a
"sziá"-t, nem értettem, hogy
amikor elmegyek mellettük a kutyámmal,
ő pedig a kertjükből
rámnéz, a bólogatás mellé
miért hallat egy "eüümmmm..."
hangot. Azt hittem, a kutyámnak köszön.
Aztán felajánlottam a tegeződést,
persze.