A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a
politika. Az apja leülteti, és
példákkal elmagyarázza: Figyelj, fiam.
Én hozom haza a pénzt, tehát én
vagyok a KAPITALIZMUS. Anyád ügyel a
pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben
legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET. A
babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, és mi
mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a NÉP
jól érezd magad, és minden rendben
legyen. A pár hónapos kisöcséd
pedig a közös JÖVŐNK.A
kisfiú elraktározza a hallottakat, és
elmegy aludni. Éjjel arra ébred,hogy az
öccse "telerakta a
pelenkáját" és sír. Felkel,
és szólni akar az anyjának, de az olyan
mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni.
Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában
látja, hogy az apja éppen hempereg vele az
ágyban, miközben a nagyapja kukucskál
be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy
ő is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e
mondani a saját szavaival, hogy
mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe
jutnak az éjszaka látottak, s így
szól:- A politika az, amikor a kapitalizmus
kihasználja a dolgozóosztályt,
amit a szakszervezet csak tétlenül
bámul.A kormány alszik, a néppel senki
sem törődik, és a jövő is
szarban van.