Ekkor újra csöngettek az albérletben,
ahol Barangó lakott. A fiú szemei még
vörösebbek voltak, ezúttal talán
már a sírástól, ki tudja.
Kiszólt az ajtón, amit csak épp
annyiranyitott ki, hogy még a biztonsági
lánc sem feszült meg. Valahogy nem szerette
már a feszülést a fiú:
- Ki az ördög az, ilyenkor?
- Csak én vagyok az, a Zsolti. Volna
számodra egy tuti ajánlatom.
- Bocs, de nem érdekel... Nagyon fáradt
vagyok. Elegem van. Elég volt.
- Héé, ez az én dumám!
- Tényleg nem érdekel...
És becsukta az ajtót, visszament a
szobájába, és soha többé nem
kapcsolta be a tévét. Inkább
odaült a számítógép elé,
nagyot sóhajtott, majd beállította
magának az administrator felhasználói
jogokat. A magnóból közben halkan
szólt a Mad Season-dal: "Wake up, young man,
wake up, wake up...", de ő nem
dúdolta.
Kezdőlapnak pedig beállította ezt itt:
http://www.hocipo.hu/tartalom2003/csatorna/csatorna_21.html