Mese folytatásokban.
(Csak mer ma jó napom van :) ))))
1. rész:
Tábornokunk messze földön híres,
még a sárga és fekete népek is
tisztelik, akik, bár ilyen furcsa
színűek, helyesn és haladóan
gondolkodnak, ezért testvéri nemzetek.
Szeretjük is őket,
különböző ajándék okat
küldünk nekik, ők pedig
viszonozzák őket. Így aztán,
mikor a legutóbb cukorgíárat és
vegyipari üzemet küldünk nekik, kaptunk
cserébe egy majmot.
A majmot nagykövetünk adta át a
tábornokunknak kis ünnepség
keretébenm a televízió is
közvetítette. A tábornok, szereti, vagy
nem szereti a majmokat, beszédében úgy
foglalt állást - ezt kívánja az
illem is -, hogy szereti, meg van hatódva,
és köszönetet mondott a nemzet
nevében, hiszen a majom igen nagy hasznunkra van.
A majom , el kell ismerni, remek vlt, nagy és
tényleg csinos. Csak nemigen lehett tudni, mi
legyen vele a jövőben.
Legegyszerűbb lenne ifjúságunk
okulására az álatkertnek adni, A
fiatalok a majmot tanulmányozva további
országokat ismernének meg, szélesebb
lenne a látókörük. Még a
tábornok is emellett volt, hiszen arról
híres, hogy gondjátr viseli az
ifjúságnak, Csakhogya majom ,
lévén hivatalos személy,
méghozzá a legfelső szinten,
ezért nem redukálható, azaz nem
testálhatja rá a
külügyminisztérium a
művelődési minisztériumra.
Ezenkívül amajom an ennie is kell,
áallatkertükben pedíg ez nem
egészen úgy megy. mint máshol. A
gondozók pákosztosak, nem elég,
hogyeleszik a krumplit az oroszlán elől,
előfordúl, hogy magát az oroszlán
t is megeszik, noha az oroszlán , főleg, ha
sovány, ehetetlen, és igen büdös.
Egy ilyen új ,kövér majom nem
valószínű, hogy sokáig
húzná.
(majd folytatom, ha újra jó napom lesz ;)
Ja, nem én írtam...)