pontosabban:
http://www.sopron.hu/netelkedo/2/v38/mikulas.htm
Szent Miklós
Myra püspöke
I.sz. 272 táján született Patara
városában, amely ma
Törökországban, Anatóliában
van, de akkoriban a Római Birodalomhoz tartozott.
Szülei Miklósnak, azaz
Görögül Nikolasznak nevezték el,
aminek jelentése:
a nép vitéze, a győző.
Nagybátyja volt a patarai püspök,
akinek hatására maga is pap lett. Apja
halála után nagy vagyont
örökölt, s ekkor történt vele
az a különös eset, amelynek nyomán
tisztelete az egész világon elterjedt, s
aminek nyomán tisztelete az egész
világon elterjedt, s aminek emlékét
ünnepeljük ma is Miklós napján,
december 6-án.
A keresztényüldözések alatt
őt is elfogták, éheztették,
kínozták, de kivégezni nem merték.
Fogságából végül kiszabadult,
de hamarosan, 327 táján meghallt,
Myrában titokban temették el.
1087-ig nyugodott itt, amikor is a várost a
törökök megtámadták,
elfoglalták és lerombolták. A legenda
szerint ekkor Miklós egy papnak jelent meg
álmában az itáliai Bari
városában, és kérte, hogy
ereklyéit szállítsák ide. Bari
polgársága három hajót
küldött Myrába, ahol meg is
találták az elrejtett tetem
maradványait, mivel azok csodálatos
rózsaillatot árasztottak. 1087. május
9-én értek vissza a hajók Bariba, ahol
a szent tiszteletére megkezdődött
annak a S. Nicola-templomnak az
építkezése, amely ma is áll.
Oltárán aranykoporsóban helyezték
el az ereklyéket.
Legendái nyomán Miklós a szüzek, a
hajósok, a vándordiákok patrónusa.
Tisztelete rendkívül gyorsan terjedt,
különösen Oroszországban. A
pravoszláv templomok ikonosztázain mindig
látható ábrázolása. Nyugaton
a 9-10.századtól kezdtek számára
templomokat emelni. Magyarország
valószínűleg közvetlenül
Bizáncból vette át tiszteletét,
már 1095-ből van adatunk, hogy volt
Miklós névre hallgató hazánkfia
-Mikola változatban. Tudjuk, hogy Szent
Miklós ereklyéiből Szent István
is szerzett. A 16. századból fennmaradt
éneke, nevét számos község,
templom őrzi jelenleg is.