HAHOTA
Hentesnél:
- Jó napot kívánok.
- Jó napot. Mivel szolgálhatok?
- Hát nem is tudom, este vendégek
jönnek, a tolvaj mega szeretője, és
szeretném őket meglepni valami
sarkossal.
- Hmm. Lássuk csak. Van itt egy kis konkrét
lóhát, egész friss.
- Nem is tudom, félek, hogy nem elég redves,
és rágós lesz.
- Esetleg megöntözheti némi
turhával.
- Ööö, ezt most azért mondja, mert
grín ö véj?
- Neem, én csak egy egyszerű hentes vagyok,
nem értek én a
filmművészethez.
- Értem. Hol is tartottunk?
- Lóhát. Rakott lóhát,
szakácskám.
- Aha. És mitől konkrét? Betonból
van?
- Nem, bazzeg, orrból lóg.
- Tessék?
- Anyád!
- Tiedé!
- A tiedé!
- Az a repedtsarkított!
- Nézz má' tükörbe, vazze!
- Konyharegény!
- Pelyvaremény!
- Izé, elnézést, azt hiszem,
tévedtem. Ön ugye mészáros?
- Nem is pék! És rajzolónak sem
szerződtem ám.
- Akkor ez itt egy pékzavar. Csomagoljon
hozzá még fél kiló lócsingot,
aztán megyek boldogan szabadságra.
- (Most kutyaszorítóba került!) Itt a
számla.
- Ó, mi ez a két nulla a végén?
- Tudja, kicsit felfele kerekítünk
mostanában, az árva baconi gyerekeknek
gyűjtünk, hogy legyen 26
fürdőszobás apartmannyuk.
- Aha. Innen az a nagy prosperitás!
Alkonyattól pirkadatig össze is fog
gyűlni az összeg. Maga egy született
rabló! Na, itt a pénze!
- Köszönöm. Béke önnel! A
virágot meg itt ne felejtse!
- Á, köszönöm.
- Igazán nincs mit.