Szia, Mindenki...
Ma megnézem az Európa Kiadót, bár
a múltkori sírontúli (igen-igen
pejoratív értelemben) zene a Sziámival,
hogy is mondjam, elszomorított, mert ha valami
elmúlt, akkor elmúlt, de nem mindegy,
hogyan... Ez meg csúnyán múlt el. De
nem baj, az Ismeretlen katona kicsit segített a
dolgokon. A Balaton is rátett egy lapáttal,
Vígh Misi és a Brék, hajaj...
Ellenben az Ad Matait mindenkinek tudom ajánlani,
tegnap elmentem Szentendrére jazz-koncertre, ami
meglepő, mert soha életemben nem volt
közöm a jazzhez, csak érzem egy ideje,
hogy mostmár majd lesz. Először
Bacsó Kristóf Quartet, nekem meg végig
az járt az eszemben, hogy az egész
személyiségem arról szól, hogy
imádnom kellene a jazzt, miért nem
értek semmit ebből a motyogásból,
amit ezek a hangszerek művelnek itt
egymással (szóval, borzasztóan nem
tetszett), de aztán valami Borbély
Műhely vette át a terepet, számomra
ismeretlen nevű vendég trombitással,
valami Kyle Gregory, halálos volt. Végre
tudom, hogy mi ez, azt gondolom, hogy olyat, mint a
jazz soha nem találtak ki semmilyen ... Nem is
tudom, talán csak a Heti Hetes
hasonlítható ehhez. :) )) Jól van na,
úgy értem, hogy a teljes
személyiség és fantáziavilág
erejével való REakció. Na, és az
Ad Matai, nem tudom, hogy mitől klezmer jazz,
meg különben is egy kicsikét sem
értek a jazzhez, szóval tessék
elnézni, ha baromságokat írok, de
annyira másfajta dolog volt az Ad Matai, mint az
addigiak, és nem is tudom megfogalmazni még,
mitől, talán a tartalommal töltés
volt a benne a különleges. Meg hát a
szabadság, gondolkoztam sokat ezen, eddig pont az
esetlegesség taszított benne, most meg az
teszi vonzóvá, hogy "mondjuk, most,
ezt, így".
Szóval, Ad Matai, ma, a Szigeten.
Mondanám, hogy isten áldja Kyle Gregoryt meg
Borbély Mihályt meg Zamirt, de felesleges,
megáldotta már őket...
:) ))