Erlend Loe: Doppler
Abszurd, borotvaéles (BOROTVA, ORsi,
ééérted?!) társadalomkritika,
keresetlenül őszinte és sallangmentes
hangon a mai fogyasztói kultúrával
szemben felmutatott neoanarchista alternatíva,
amely éppoly szórakoztató és
mélyen elgondolkodtató, mint amennyire
irreális összességében.
2006. 11. 28. :: Erlend Loe ötödik,
felnőtteknek szóló
regényének címszereplője, Andreas
Doppler a mai kor jómódú, sikeres
embere. Családapa, két okos gyerekkel,
szép feleséggel, nagy házzal és
remek állással. Egy szép napon azonban
nagyot esik biciklijével az erdőben,
miközben apja nemrég bekövetkezett
halálát feldolgozandó indult
túrázni Oslo környékén.
Félig öntudatlan állapotban a
földön fekve olyan nyugalom járja
át, amelyet rég nem tapasztalt már
– hirtelen nem zavartatja magát
többé a felhalmozódott napi
teendőktől, munkahelyi
problémáktól és a
házfelújítással járó
gondoktól. Ehelyett úgy dönt, hogy
elmenekül otthonról, felmond a
munkahelyén és kiköltözik egy
sátorba az erdőben. Vadember lesz.
Túlkoros, viking Maugli, modern Robinson, aki
megpróbálja visszaforgatni az idő
kerekét abból a célból, hogy
néhány hónap alatt
levetkőzzön minden felesleges
okoskodást és mesterkéltséget,
amely a civilizációban eltöltött
évtizedek alatt vastag porrétegként
rakódott a személyiségére.
Gyűjtögetésből,
vadászatból és legalább ennyire
lopkodásból tartja fenn magát,
miközben hű társául
szegődik egy jávorszarvasborjú, akit
ugyan nem sikerül megtanítania a
memóriajáték szabályaira, de sok
egyéb területen jó hasznát veszi.
Miközben időről időre
kénytelen belátni, hogy bármennyire is
szeretne szabad lenni, nem képes teljes
mértékben függetleníteni
magát a civilizáció
termékeitől, rendkívüli
leleményességgel és kacagtató
öniróniával talál módot arra,
hogy ne szenvedjen hiányt semmiben. Igyekszik
újra divatba hozni a cserekereskedelmet, ugyanis
ha sovány tejről van szó, nem ismer
tréfát. Anyagbeszerző kalandjai
során a legkülönbözőbb
emberekkel hozza össze a sorsa, akik
bemutatása kapcsán bepillantást enged
Norvégia második világháborús
kényszerű szerepének egy olyan
aspektusába is, amely eddig kevéssé
volt ismert a magyar olvasók előtt, viszont
máig élő társadalmi
feszültségek gyökerét jelenti. Az
apja halálán való elmélkedés
rendszeresen visszatérő
motívumként vezeti végig az élet
számos alapkérdésének
újragondolásán, miközben otthon
hagyott családja is bőven szolgál
meglepetésekkel. Az örök
kérdések taglalása mellett ugyanakkor
nem mulaszt el görbe tükröt tartani a
lassan, de biztosan degenerálódó
„fejlett” társadalom pitiáner
ügyeskedői elé sem, s mindezt
történelmi és politikai
oldalvágásokkal gazdagon fűszerezve
tálalja. Abszurd, borotvaéles
társadalomkritika, keresetlenül
őszinte és sallangmentes hangon a mai
fogyasztói kultúrával szemben
felmutatott neoanarchista alternatíva, amely
éppoly szórakoztató és mélyen
elgondolkodtató, mint amennyire irreális
összességében. Részleteiben
azonban olyannyira valós problémákat
vet fel és szinte minden lapján hagyja
magára ismerni az olvasót, hogy a
döbbenet és a könnyes nevetés
közötti ritka szünetekben
időről időre
önkéntelenül felmerül az emberben:
be kéne szerezni egy jó kis sátrat.
A Scolar Könyvkiadó
engedélyével.
Fordította: Lőrincz Balázs
Bendegúz
Felelős szerkesztő: Solymosi
Bálint
http://www.norvegia.hu/culture/literature/hungriantranslations/doppler.htm