Azert irodai rohigcselesre nem rossz olvasmany:
"(Mazsola) meg is szólalt:
- Egérke mondta, hogy ő balettre ját.
Manócska nem felelt, mert éppen nagyot
taszított a kövön, és kifogyott a
lélegzete. Mazsola tovább fűzte a
szót.
- Barázdabillegető nénihez jár
Egérke.
Szegény Manócska még mindig csak
szuszogott.
- Barázdabillegető néni azt mondja,
nekem is jót tenne, ha balettre járnék
- folytatta Mazsola. Erre már megszólalt
Manócska:
- Barázdabillegető néni helyében
én is ezt mondanám, hogy minél
több tanítványom legyen. Na gyere,
taszigáljuk odébb!
Miután a kő megint gördült egyet,
Mazsola azt mondta:
- Egérke már tud s.. sss... spiccelni.
- Könnyű neki! - szólt Manócska
nagyot fújva - ő olyan kis vékonyka,
aprócska...
- Ha baletteznék, én is lefogynék -
jegyezte meg Mazsola. Manócska elnevette
magát:
- Miért akarsz lefogyni? Tudod, milyen
szívet szomorító látvány egy
girhes malac ?"
(...) - Jé, Manócska, honnan tudtad, hogy
jövök?
- A cuppogásból - magyarázta
Manócska. - Hallottam, hogy ahány tócsa
volt az úton, abba mind beleléptél.
- Hóvirágot szedtünk
Fülöpkével - sietett Mazsola másra
terelni a szót. - Fülöpke mondta, hogy
a hóvirág a tavasz hírnöke.
- No és hol a tavasz korai hírnöke? -
nézett körül Manócska
kérdőn.
- Megettem - mondta Mazsola. Manócskának
torkán akadt a szó."