imádokélni

Joy Division?

Tápásztálát, nem szerénység, Orsolya kedves. És bár ne látnánk, bár lennénk tudatlan kis pillangók, nem?

Wááááááá, Nephilim, igen-igen!!!!! majd el felejtettem! (Missiont is szerettem.)

Sisters of Mercy, naná. A Mission fogadjunk, hogy neked túl szoftos volt.
(Na akkor olyat mondok, hogy Fields of Nephilim.)

Kiss Me, ... igen, az nagyon komoly volt, az egyik legjobb. A későbbiekről nem tudok nyilatkozni, mert diszkós lettem. Meg volt egy koncertlemez, Standing on a Beach v. valamelyik szám címét vette fel, az is ütött-vágott. Nemrég volt valamelyik zenés channel-en egy Cure-műsor, és mindenki izomból rajongó volt, szerintük a világ legjobb zenekara, meg minden.

Hjja, nekem azért akkoriban nem is a Cure, inkább a Banshees meg a Christian Death. meg a Sisters of Mercy.

Ezt tegnap ugyan Juannal már megbeszéltük, de nekem meg a Pornography. kedvenc szám meg a Siamese twins. Asszem, én nyomtam ezt a legelborultabban...

Hát igen, Mityo, ha jól számolom, én akkor voltam 14-15. De ez már a múlt, fátylat rá. Addig is Fight, fight, fight!

Nekem a Seventeen Seconds.
Az Art of Noise meg szerintem kora leginnovatívabb bandája volt, ma is szeretem, ők igazi nagy kedvencek.

Just like heaven, mi?
Nekem a Kiss me 3 volt a kedvenc albumom. Komolyan. :-)

Zoli, a gyomorfájást még több kávé elmulasztotta volna. Vagy egyszerűen leugrasz a sarki szervtranszplantációs mintaboltba és veszel egy új gyomort.

Halló, de sok Cure rajongó van itt. 13-14 évesen én is az voltam, gimi elején még úgy is szólítottak, hogy Cure (ejtsd: Cure). Ez külsőségekben absolut nem látszott meg, leszámítva talán azt, hogy felírtam a garázs hátuljára neolux-szal, hogy The Cure. Még azt is odaírtam, hogy Art of Noise, meg hogy Shakatak. Ez utóbbi egy light-jazz zenekar. A három együttesben talán annyi a közös, hogy mindannyian britek. Hát ennyit a konzekvens rajongásról.

hát, mi sem vagyunk vasból, ugye, no meg hát az évek, hajjaj... bár te mondjuk cukorból vagy, Zoli.

Én meg azért szoktam le a kv-ról, mert fájt tőle a gyomrom. Az meg, hogy miért fájt a gyomrom, az meg hosszú és unalmas.
Pedig szeretem a kávét nagyon. De hát a betegségek, ahogy az ember öregszik, ugye.

na császtok és már megyek is tanítani, ha egy üzlet beindul, stb, de persze ne csinájjatok mindenből üzletet, a munkát kivéve, persze, mer tenyészállatok sem vagyunk, bár elismerem ősi szokás az emberkereskedelem, de az üzlet az csak a pénzkeresetben nem unguszta, mit is mondhatnék miekőtt lelépek, ja elköszönök mindenkitől. csá.

Illő szerénységgel szólasz, ó, Zsófi.

Ez igaz basszus

hát de fejlődött a technika, most már jobban látsz...

Arra törekszem, hogy tisztán lássak, persze. De ki vagyok én, hogy előbb láthassam, mielőtt látnom kell? Ha még nem vagyok ott, hogy észrevegyem, lássam magamtól, akkor megérdemlem, hogy ne is lássam, legyen az jó vagy rossz.

dedicated to:...

Hogyan szoktam le az allergiáról.
Írta: Rubint Réka

Juan, allergiám története hosszú, és pszichoszomatikus. majd egyszer elmesélem, miközben Cure-t hallgatunk.

Mármint hogy te. :)

7971.
izé, bio, vélhetően nemcsak a kévéivásról... :) )))

7960. megérdemled. :)

Izé, kati, tökéletesen azonosan gondolkodunk a kávéivásról. SZintén sok cukor, no édesítő. Cukor nélkül soha. Sőt, már tej nélkül is necces.

koffeinallergia?

Mármint, hogy én?
Mármint, hogy tisztán látni?

Kukkolni jó :)

A Kísértés egyébként felháborító, mint a média érzelmi vájkálási kattantsága általában. Aszonták, hogy csináljuk mán egy műsort, ahol jól ki lehet kukkolni mások kétségeit, szenvedését, hogyan küzd meg a dilemmákkal és adja be a derekát, bőg a képernyőn, hogy "jaaaaj, micsinájjak, nem akarom megcsalni és úgy szeretem és nem akarom elveszíteni"
Ne felejtsük el, hogy ez a tv-ben zajlik. Itt a dolgok nem a szereplőkról, hanem a nézőkről szólnak.
A f*sznak kell az az embereknek, hogy saját nyűgjeiket másokon kukkolhassák (ezzel a sajátjukat mintegy távolítva maguktól), de basszus, ez kell. :( ((