Kedves Hallgatóink!
budapestre, Trészinek küldjük
Búvalbakkantóról: Dsida
Jenőné, született Salétrom
Erzsike:
Nagycsütörtök
Nem volt csatlakozás. Hat óra
késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a
kocsárdi
váróteremben,
nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a
lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant
denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna
néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét
volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind
aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.