Akkor én most elfeledkezem kifinomult
múltamról, arról, hogy valaha Mozartot
és Bachot gyűjtöttem, és hogy
szigorúszürke pullóveremben ülve
langyos szobám karosszékében gyakorta
hallgattam őket fegyelmezetten, mégis
mély belső átéléssel, s
idemásolom sittes punk együttesünknek
szánt dalszövegemet, amely nyilván a
közösség egyöntetű
akaratából alakulhat majd át teljes
értékű Szarhonya-számmá.
Akkor:
TÉVÉGRIZZLY
A tévémacit fel ne her-geljed
Mer arcon rúg hason
vagy annál is lejjebb
Húzd be a tököd ha jön szembe a
báb
ERŐSZAKOT AKAR NEM ADJA
ALÁÁÁÁBB
Huáááá.
(Szarhonya hörög,
ketrecőrjőngés, botrány)
Egészvilágövé meg a
haverjaiééééé
Ellenszegülsz letepera
lábaielééééé
Nem kérdezi hogy a f..a hogy ízlik
JÖNNEK JÖNNEK A RÉMMESE-GRIZZLYK
Huáááá.
(Szarhonya hörög, botrány botrány
hátán)