A greentakony emléket állít a
hírhedt pécsi Délvidéki italbolt
nevű szarrááztató egységnek,
amelyet csak Zöld Takonynak becéztünk
egymás között. Az elnevezést a
berendezés neonzöld festése ichlette. A
helyen, melyet nevezzünk bátran a város
egyik leglepattantabb kocsmájának, asszem
nem volt padló, hanem a döngölt
földön lehetett járni. Ugye nem kell
hosszasan magyaráznom ennek praktikus
előnyeit, de azért elsorolok párat: ha
elesel rajta, sokkal kisebbet koppansz; ha
összeokádod a földet, vagy
leöntöd a boroskóládat, akkor
sokkal hamarabb beszippantja az édes
anyaföld, amelyben ezáltal új,
egzotikus életformák fejlődhetnek
ki.
Ja, és természetesen kb. anyagárban
adták a szeszt, azaz diákoknak kifejezetten
előnyös volt, plusz stratégiailag
nagyszerű helyen volt megtalálható, a
Hard Rák Cafe-tól mintegy tíz
köpésnyire.
Azóta természetesen már az
épületét is elbontották, és
fertőtlenítővel behintették,
szerepét pár méterrel arrébb egy
Vinos Tintos nevű absztrakt kocsma vette
át, amely inkább egy éjjel-nappali
italdiszkontra hasonlít, és úgy kell
elképzelni, mint az Oktogonnál a
delicatessent, a nép belül megveszi a
tudatmódosító italokat, kívül
pedig elfogyasztja, nyáron izzadva, télen
edződve.