Valaki eccer elmagyarázhatná, hogy
miért jó és miért lett kultikus
bizonyos körökben a Meteo című
alkotás...
Most épp Sartre-tól a Lét és
semmit olvasom, és (köztünk
szólva) a srác a Semmiből egy
konkrét és nagyon jófej figurát
csinál seperc alatt. Kár, hogy a
drámái és regényei egytől
egyig elszart tézisdarabok. Zárt
tárgyalás. Soha, soha többet nem kell
majd kötelező módon ilyen cuccokat
olvasnom. És már nagyon várom a
visszavételt a
bölcsészlétből. Hogy aztán
majd hiányozzon megint.
Tegnap 3 sör után, picit kótyagosan
kezdtem a Heideggert olvasni, és ez egyszer
nagyon érteni véltem, lehet hogy Heideggert
sörrel, Wittgensteint kokóval,
Arisztotelészt fűvel, Husserl-t
hernyóval, Platónt 3 transzvesztitával
együtt érdemes olvasni?