Egyszer egy borzalmasan másnapos vasárnap
este ellátogattunk páran a pécsi
bábszínházba. A Gulliver utazásait
néztük meg, és nagyon jó volt,
semmi Keménykedés. Remek ötletekkel
(pl. a sztoriból adódóan nagyon
jól lehetett játszani az arányokkal,
élő
szereplők+bábok/bábozók egyszerre
lehettek a színpadon; Gulliver néha
bábként volt jelen, az őt
alakító színész a sarokban
ülve mesélte a sztorit, kilépve
saját testéből), zenével, meg egy
gigantikus könyvvel, amelyet lapozgattak, és
minden oldalról egy másik díszlet
nyílt ki, olyan módon, mint kis korunkban a
3D-s könyvekből. Továbbá
kiderült, hogy Lóri cimboránk
remekül énekel.