voltunk lenn. van egy kandúrka, aki odajön
és órisái jeleneteket rendez,
totál imádáció a
kiscsávó, dorombol ,dagaszt, tolja a
fejét. Sanyika, így hívják.
elképesztően bájos, ha minden jól
megy, neki találnuk helyet.
kinn van még egy fekete-fehér, aki nagy
eséllyel vemhes, mert akkora mint egy borz,
és erősen lóg a hasa... ő
fél. viszont amikor hoztuk haza Kockát a
sétából, kinéztem és
láttam ahogy bámul fel az ablakra ahol
régen lakott. a szívem hasadt meg
érte.
és ami a legdurvább: visszanéztünk
a néni ablakára és belülről
nézett kifelé még két cica...!!!
és a másik udvaron láttunk még
egyet.
bocsánat h ennyit írok erről, de oylan
erősen foglalkoztat. nem csak a cicák
miatt, bár a legnagoybb részét ez
tölti ki ,hanem azért is, mert még
mindig megdöbbenek az emberi
gonoszságtól, és oylan nehezen teszem
helyre.