Hát, mielőtt még elmentem volna
mosógépet venni, még bementem az
okmányirodába (ahol mindenki
hapcibenőt megszégyenítően
náthás, de ez mindig így van), és
ott megtudtam, hogy nem lehetek
vállalkozóként
újságíró, mert nincsen se
kommunikáció-szakom, se nem vagyok
szakközgazdász. Mert a
szakközgazdász újságírhat, a
magyar szakos meg nem. (Meg a Juli szobatársam
is, aki megkérdezte múltkor, hogy a
"lehajol" az ly-nal van-e, ha majd
hozzávágja a diplomáját a
Havashenrik.)
Hát ezen igen-igen elszomorodtam, sőt,
mérges is lettem, ám ekkor hazajöttem,
és megnéztem a tévében a
Pom-Pomból a Mindent Ragasztó Rezső c.
részt, és egyből jobb kedvre
derültem.
Azt ugyan nem tudom, hogy hogyan fogok ezután
pénzt kapni azután, amit csinálok, de
ez most mindegy is, a lényeg, hogy Mindent
Ragasztó Rezső tubusára Gombóc
Artúr végül talált egy kupakot.
Úgyhogy elhatároztam, hogy inkább
beköltözök egy esti rajzfilmbe, ott
ugyanis a végére többnyire jóra
fordulnak a dolgok. Szóval sziasztok, jó
volt veletek, ezen túl a Pom-pom meséiben
leszek elérhető hétfőnként
fél héttől az m1-en.