hát kérlek. az én szüleimnek
én voltam az első gyermekük, és
nevelésemre ezért nagy gondot
fordítottak, valamint elveik is voltak ez
ügyben, amiket betartottak. ilyen elv volt
például, hogy ne egyek túl sok
édességet, különö tekintettel
a szopogatós cukorkára, mert az ugye
amellett, hogy hízlal, még a fogakat is
károsítja. ennek megfelelően
cukorkát egyáltalán nem kaptam.
aztán egy szép napon, a
középső csoportban, egy
óvodástársam szülinapját
ünnepeltük, mégpedig úgy, hogy a
nevezett kislány hozott egy zacskó
cukorkát, és mindenki kapott egyet
belőle.
én persze izgultam, hogy milyen lesz
kipróbálni a cukorkát, meg egy kicsit
féltem is, hogy hogy kell enni, de Mester Marci
barátom elmagyarázta, hogy csak szopogatni
kell, és nem pedig lenyelni.
megkaptam a cukorkát, elkezdtem szopogatni, de a
cukorkaevésre nem trenírozott
szopogatómozgásomba kis hiba csúszott,
ugyanis kb. 10 másodperc lenyeltem a cukrot.
namost ez azért volt rossz, mert az én
garatom életkoromhoz méltóan igen
keskeny volt, a cukorka meg nagy és
kemény.
így hát én fuldokolni kezdtem.
aztán valahogy mégis lecsúszott. a
végén az óvónénik lebasztak,
hogy miért nem szóltam, hogy még nem
ettem cukrot.
ez egy kiváló történet, amivel
remekül lehet cseszegetni a szüleimet.