112085: sztem azért egy gyerekre nagyobb
hatással van egy színes-szagos film, és
nyilván nem véletlenül emlékszem
rá, meg a moziszékekre, meg egy csomó
más körülményre is. És ne
mondd nekem, hogy ugyanúgy hat egy gyerekre a
könyv, mint amikor látja a remegő
(manga)szemű lányt, ahogy tartja a
kést az alvó herceg fölött,
és ezerrel vívódik, hogy akkor ebben a
totál megoldhatatlan helyzetben mit tegyen. Az
egy nagyon ütős jelenet volt, ami
beégett az agyamba.
(Ez egy stílus, lehet szeretni vagy nem, de
azért csodálkoznék erősen, ha
mondjuk az utcán ez a mondat egy 11 éves
gyerek szájából hangzana el...
másrészt nem hiszem, hogy az ember
életében a legnagyobb hatású
film/könyv/akármi megegyezne azzal, amit
esetleg az adott művészeti ág
legremekebb darabjának tart. Tehát mondhatod
azt, hogy mittudomén a József és
testvérei a kedvenc könyved, mert igen sokra
tartod, de baromira csodálkoznék, ha az
lenne a legmeghatározóbb az életedben.
Nekem a kedvenc filmjeim, könyveim soha nem azok,
amik ilyen hűdenagy mestermunkák, hanem
azok, amik mondtak nekem valami fontosat a
világról egy adott ponton, akár
háromévesen, akár harmincévesen.
Ilyen a kis herceg is, amit konkrétan ciki
említeni, mert tök lilának és
infantilisnek tartják az embert, ha ezt teszi, de
baszki mégiscsak benne van az a bizonyos mondat,
aminek a hatását asszem nehezen is
tudnám letagadni. Na.)