Megtörtént a történelmi
pillanat:
wiwes adatlapomon is átírtam magam
Nagykovácsi lakossá : )))
bár még nem a "saját
helyünkön" lakunk e pillanatban (annyit
tesz, hogy egyelőre nagynéni
lakásában dekkolunk kettecskén
Levővel, amíg nálam
remélhetőleg jövő hét
elejére alábbhagy a brutality káosz,
és a mi lakásunk is lakhatóvá,
mármint berendezetté válik. picit
lassan megy a rendrakás, melynek okai:
- öt napot vártam arra, hogy ideiglenes
gardrób szekrényeink (melyek ideiglenes
voltát az is jelzi, hogy a háztartási
helység lesz az ideiglenes gardrób is
egyben) feljussanak helyükre: annyira k* nehezek
a szockó múltat idéző
szekrények, hogy 1. a
beköltözéskor simán felvinni nem
lehetett őket a lépcsőn a súlyuk
s nagy méretük miatt 2. villás
emelős izé traktorszerűvel (nemtom mi
a hivatalos neve) sem tudták az emeleti teraszon
keresztül beemelni, mert akkor meg a súlyuk
miatt nem tudták a villákról
befordítani a terasz magasságáig
villával felemelt szekrényt 3. négy
markos legény az alsó teraszon
épített egy bakokon álló
padlózatot, s arra felemelve arról
billentették be (néhány cserép
idiglenes eltávolítása után) a
teraszra, s vitték be a helyükre.
hurrá! szekrény előfeltétele volt
annak, hogy a rakat zsák kipakolható legyen,
így legyen lehetőség némi
takarításra, s további
rendszerezésre
- első körben több mázsányi
könyvet cipeltünk ideiglenes
tárolóhelyekre hátsó
kisházba, ill padlásra, hogy legyen hely az
egyéb berendezési tárgyaknak
(könyvespolcok garmadája is a
jövőben kerül beszerzésre)
- tegnap érkeztek meg a konyhagépek, de a
hűtő beüzemelésén
kívül a többi
működésére még várni
köll: a sütő nemtom mér de nem
megy be teljesen, kéne egy beüzemelő
(lásd felsorolva később a szakik
között). az asztalos persze most nyaral
két hétig, így egyéb
beépítendők is váratnak magukra.
bár ez önmagában nem akadályozza a
beköltözést.
- közben az eddigiek szerint egy rakat szakival
folyik még a munka, én pedig kisebb-nagyobb
listákkal felvértezve létezem, hogy
tudjam, az éppen aktuálisnak milyen
feladatokat adjak ki / infókat kérdezzek meg
(vizes, gázos, kazán beüzemelő,
villanyszerelő (a hócipőm tele,
sokadjára is hívhatom ki,
állandóan adódik valami
útközben felmerült megoldandó
izé), tévés (tévé lehet, hogy
egy ideig nem lesz), ablakosok, asztalos, telefonos
(tel és net éppenséggel van, csak
kéne, hogy nálam is legyen, ne csak a
nagynéninél) etcetera, etcetera, és
még a többi is
-és még egy csomó egyéb
pakolandó és rendezendő volt, melyet
felsorolni is nehéz mán, s szorosan
véve nem tartoznak a
költözéshez
-ja, még lépcsőkapaszkodót is
smirglizek és festek (az egyéb kisebb
szakipari munkák mellett ; ))
- mindemellett ha egyszer majdnem kész
leszünk, ölég pöpec lesz
saját lakásunkban a lakás
-csak éppen attól tartok, az apróbb
munkáknak és beszerzendőknek úgy
néhány évre (vagy sosem) nem lesz
vége
-és közben dolgozom is (itthon s a
cégnél, amellyel szintén
költöztünk, új irodában
szintén káosz.
bútorvásárlás, rendezés,
és persze én intézem az egyéb
"közműveket" ott is, ha már
ennyire benne vagyok ; ))
Isteni lesz, ha egyszer nagyjából
helyére kerülnek a dolgok
körülöttem/tünk.
Levőci viszont szuperül elvan:
újdonságok neki: többek
között imádja a pipiket
(nagynéninek vannak tyúkjai); mindennapos
program, hogy megy békát etetni, stb,
és kis hátizsákjával a
hátán járja a szomszédokat. Nem
sokára pedig indul neki is az új
bölcsi, amit nagyon vár már. Le a
kalappal előtte, mert nem kicsi
változás ez az ő életében
sem, az gyermek még mindig maximális
rugalmasságot mutat. Bár szegény eddig
minden nap elmondta napi 20X, hogy menjünk haza.
Valszeg kb. egy hónapig még így is
lesz, aztán mgszokja.
csáo bébik, megyek aludni, ti meg
szigeteljetek jól, beszámoló vége