off (de mihez képest?) Nagy beképzelten azt
gondolom, hogy szerény, jelentéktelen
életem epizódjai iránt talán
érdeklődtök. Ennek jegyében
elmesélném, hogy délben végül
rászántam magam, és bementem a
főnökömhöz, azért, hogy.
Úgy fogadott, hogy látja rajtam: rossz
hírt készülök közölni.
Erre én máris gondoltam, hogy ha rossz
hír, hogy lelépek, akkor az azért nem
annyira rossz nekem.
És valóban. Kinyilvánítottam, hogy
szeretném, ha tudná, hogy a
távozás gondolatával foglalkozom. Mert
hogy nyilván nem én vagyok az ideális
hivatali beosztott, meg hát nem annyira is
érdekel engem ez itten.
És hát nagyon sajnálta, és
megkért, "próbáljunk
megoldást találni a további
együttműködésre",
"ő mindenre nyitott", mert hogy nagyon
számítana a munkámra, mert nagyon
elégedett.
Úgyhogy most gondolkodunk, békésen,
felhőtlenül, barátilag.
Remélem, nem tűntem túl
önfényezőnek, ha mégis, egynapos
önkéntes hallgatást vállalok.