Az az érdekes dolog történt, hogy
miközben bemutattam Juant apáméknak,
előkerült egy téma, és apám
mondja, én anno írtam arról, persze
tökre nem emlékeztem, erre azt mondja, akkor
mindjárt megmutatja, és kihozta, ha nem is
az összes, de irtóra sok cikkemet anno
még napilapos koromból szépen
összekötve egy mappában. Na most
amellett, hogy teljesen ledöbbentem, mert
kábé 10 éve tervezem, hogy lemegyek a
megyei könyvtárba, és kikeresgélem
őket, erre kiderül, hogy tökre
megvannak : ), de nem is ez a lényeg, hanem hogy
teljes parában beleolvastam, és azt kell
mondjam, teljesen vállalhatóak, sőt,
vannak egészen jók is (vicces dolgokról
írtam, már nem is emlékeztem), és
most nem saját zsenialitásomat akarom ezzel
jelezni (most pont nem : )), hanem hogy ennyit
változott a világ 15 év alatt, hogy
anno 19 évesen jóval magasabb
színvonalon írtam (és ez volt az alap
elvárás) újságot tök
kezdő gyakornokként, még
újságíró-iskola, diploma stb.
előtt, mint most azok, akik évtizede(k
óta) újságírónak nevezik
magukat. És azért ez elgondolkodtató.
Persze azért nívósabb lapokba most is
kell tudni írni, csak ennyit a szakma
felhígulásáról meg
igénytelenségéről.