Nekem volt olyan fogfájásom, hogy egyszer
csak kb. minden átmenet nélkül durr,
napközben, úgy 2 körül.
Péntek volt, meló vége felé,
szerencsére. 1 óra szenvedés után
gyorsan telefonáltam - szerencsés vagyok - a
későbbi sógoromnak, hogy hát
keresztbe húznám az esti progiját,
merthogy. Dehát ugye ő Győrben volt.
Vettem valami alibi fájdalomcsillapítot,
és még a gyógyszertárban
kértem vizet, hogy gyorsan bevehessem, max.
adagot. De a buszút volt a legrosszabb.
Konkrétan a másodperceket számoltam.
És aztán persze hogy amikor odaértem,
és várt a mosolygós fogorvos
bácsi, akkor teljesen elmúlt, úgyhogy
elmentünk még a McDonalds-ba kajálni,
és jót röhögcséltünk
gyökérkezelés előtt, ahol
még gyorsan összetörtünk egy
fogorvosi széket, a hangulat ugyanis
színuszosan kívánt ingadozni aznap.
Nem nagy titok, a görbe legközelebb a
kezelés végén ívelt újra
felfelé.
(Lényeg a lényeg, egyszó mint
szummárum, Juan, együttérzés, de
meglesz az, tarts ki, fogsz te még élni
imádni, én mondom teneked.)