A székösszetörés az úgy volt,
hogy ugye már este volt, 8 utánra értem
oda, és már senki sem volt a
rendelőben, szépen ki is takarítottak.
Na most tudni kell, hogy a rendelő bútorai
között olykor kis románcok
szövődnek, ez történt a fogorvosi
szék és a kis "fogorvosi
tálaló" (kerekeken guruló, kis
kínzóeszközöket tartalmazó,
ám abban a bizonyos pillanatban üres
asztalka) között is. Az az igazság,
hogy mi nem tudtuk, hogy ők együtt
alszanak. Szépen egy lepedő alatt
összebújva pihentek, pontosabban: a
fogorvosi szék előtt a kis asztalka. Na de
ugye mi megzavartuk a kis esti közös
együttlétet, és az első
automatikus mozdulattal bekapcsoltuk az
összecsukott fogorvosi széket. Bár
lehet, hogy éppen ezzel indítottuk el a
kettejük szerelmi aktusát, ki tudja.
Mindenesetre a fogorvosi szék (a f.sz.)
erőteljes, nyögő hangokat adott ki,
és mi csak egy idő után vettük
észre, hogy próbálja nyomni, nyomni azt
a szegény kis asztalkát (de nem volt ám
ő olyan törékeny!), szóval csak
nyomta-nyomta rá magát az a nagy és
erős fogorvosi szék. Olyan erősen
szorította, hogy mi már nem is tudtuk
kihúzni alóla! (Lehet, hogy ezt még a
kis asztalka sem akarta volna, tegyük
hozzá!) Nem tudtunk mit tenni, mígnem
aztán egy végső berregés
után az addig oly erős és
erőteljes fogorvosi szék (a f.sz.) oldalt
borult és elhallgatott.
Ez történt.