"Először is fogadjuk el a
filozófusok természetét illetőle
azt, hogy ők mindig abba a tudományba
szerelmesek, amely felvilágosítást tud
nekik nyújtani amaz
örökkévaló, s a keletkezés
és romlás miatt nem ingadozó
lényegről.
(...)
éppen az a panaszom, hogy a jelenlegi
államformák egyike sem méltó a
filozófus-természethez: ezért is
ireg-forog és változik ez annyit!
(...)
Ha tehát valaha az elmúlt idők
végtelenségében már
megtörtént, hogy kiváló
filozófusok az állam ügyeinek
gondozására kényszerültek, vagy ha
manapság is megtörténik ez valami
barbár, a mi ismeretkörünkön
messze kívül eső vidéken, s ha a
jövőben is megtörténhetik, akkor
kész vagyok észokokkal
síkraszállni amellett, hogy az ismertetett
alkotmány csakugyan meg is valósult, megvan,
s meg is fog valósulni - ha ez a múzsa lett
úrrá az államban. Mert ez az
alkotmány nem lehetetlenség, s mi sem
beszélnük lehetetlenségeket; persze,
hogy nehéz dolog, azt mi is elismerjük.
(...)
a tömegemberek filozófiaellenes,
barátságtalan magatartásának azok
az okai, akik handabandázva,
illetéktelenül, kívülről
tolakodtak be, s akik állandóan egymást
rágalmazzák, egymással marakodnak, s
beszédeikben örökké csak
személyeskednek, ami a legkevésbé sem
illik a filozófiához."