b.meg b.meg b.meg b.meg,
ilyen egyszerűen nincs, mint ez a kicseszett mai
nap.
Reggel a postán 100 ember áll sorba
mindenhol, sikerül kiszúrnom a
megfelelő ablakot, ami gyorsan halad,
tényleg mázlim van, 1-2 perc alatt lemegy a
sor előttem,
Ámde a közvetlen előttem
álló néni, először befizet
egy csekket majd magyarázatba kezd: nézze
kedveském, arról van szó, hogy nekem
van ez az erste bankos takarékbetétem,
és ez a mai napon lejár, és akkor
én ezt szeretném megszüntetni.
Postáscsaj: hát az az igazság, hogy
erste bankos dolgokat csak a mellettem levő
ablaknál intéznek. felsóhajtok,
ámde korán örültem. Mert ennek
ellenére, hogy már az elején
közölte, hogy ő ezt nem tudja
intézni, s annak ellenére, hogy a
végén valóban nem is ő
intézte, hanem a néni átment a
másik sorba – tehát mindennek
ellenére: elbeszélgettek erről b.meg
vagy 3 percet. Hogy ő ezt megszünteti, mert
a kamat, meg a nemtudommi, és ő nem
látja ezt át, hogy hogyan
működik. De mi szivesen elmagyarázzuk.
Nem, kedveském, nem érdekel ez engem, nem
akarok ezzel foglalkozni, inkább
megszüntetem, és kiveszem a pénzt.
És mennyi pénz is az? 200.000 ft. Hát,
az nem olyan sok, van annyi a kasszámban, de
hát nem én intézem ezt, hanem a
mellettem levő ablak. EKKOR
közbeszóltam, hogy én csak 3 levelet
szeretnék feladni, talán ha úgyis a
másik ablak az illetékes, megtehetem
–e, mert nagyon vicces, hogy
mindenfélét lehet intézni a
postán, csak azt nem, ami a fő
funkciója, ugye. Olyanról még nem
hallott, hogy postai banki szolgáltatások?
De igen hallottam, de én csak levelet akarok
feladni, a banki ügyeimet a bankban intézem.
Sértődött megjegyzések, stb, de a
néni végre ellépett előlem,
és feladhattam a leveleimet.
Ok, ezután eltelt pár óra, voltam
nagypapámnál, minden szép és
jó, jövök hazafelé.
A Dob u.-ban van egy kisközért.
Régóta gyanakszom, hogy az alkalmazottakat
mind csak 25-ös IQ alatt szabad alkalmazni. 2
kassza, üres a bolt, mindkét kasszában
vannak. Mikor odalépek, a lány az egyik
kasszából épp kiment a polcokat
rendezgetni, a másik kasszában egy
csávó a pénztáros, egy 50 és
60 közti nő kér tőle a
pénztár mellett álló kis
dobozból 22 db. Kis csokit. Leszámolja neki,
ok. A másik dolog, amit a nő
vásárol, egy raffaelló-s doboz. Ami
ugye egy fixen előre csomagolt termék.
B.meg, mi történik? A kasszás
csávó, ahelyett, hogy beütné a
gépbe, fizetne a nő, és sorra
kerülök én, mit tesz? Elkezdi
nézegetni a raffaleós dobozt. Azt mondja a
vevőnek (aki semmilyen ezirányú
kérdést nem tette fel): hát nem is
tudom, ebben hány darab van. HOSSZAN. HOSSZAN.
Nézegeti a dobozt. Hát úgy látom,
ez grammra, megy, és nem darabra. Vevő:
hát én nem tudom, mintha ki lett volna
írva, hogy 24 darab. Hát nem tudom, a
csomagolásra nincs ráírva. EZ a
párbeszéd oda vissza kb. 8SZOR
megismétlődik. NYOLCSZOR ismételgetik
egymásnak ezt. Plusz: Kibontsuk, és
számoljuk meg? Hát nem is tudom…
néznek egymásra. Nem történik
semmi. Ekkor közeledik visszafelé a
kasszához a másik kasszás, a csaj. DE
nem ül be a kasszába, noha már
odaléptem, és ott a kosaram a kassza mellet.
Nem. A csávó ugyanis megkérdezi: te
Klári, nem tudod, ebben vajon hány darab
van? A csaj odamegy, és elkezdi ugyanúgy
nézegetni a csomagolást. Amin ugye NINCS
feltüntetve a darabszám, csak az, hogy 350
gramm. Nézegeti. EKKOR megszólalok:
elnézést, most komolyan mindketten ezen
fognak tanakodni? Nem lehetne, hogy valaki engem
közben kiszolgál? Csaj: _egy PILLLLLLLANAT_.
Nézzük meg a polcnál, hogy ki van
–e ott írva? Kérdezi a
nőtől és tétován lép
egy felet a polc irányába… Akkor
már nagyon idegi alapon voltam, mondom: ezt nem
tudom elhinni, most komolyan mindketten ezzel
foglalkoznak, és én senkinek nem tudok
fizetni? Csaj úgy nézett rám, mint aki
közben azt gondolja rólam, hogy
dögöljek meg. Ekkor azt mondtam: Nagyon
köszönöm a kiszolgálást.
És kimentem az ajtón.
B.MEG B.MEG B.MEG B.MEG