A legleképesztőbbet még nem is
meséltem nektek. Amikor építették
a cserépkályhánk helyére a falat,
elmentem Petyivel, meg a kutyákkal (4
darabbal)sétálni, hogy ne legyünk
útban. Útközben találkoztunk egy
házaspárral, meg a másfél
éves kislányukkal, akik "nyaralni"
voltak Agárdon, és átjöttek
kirándulni. sétáltunk kicst
együtt, dumáltunk egy jót, helyesek
voltak, de jött a zuhé, így
hazaszaladtunk. Megtaláltak itt a wiwen, és
kérdezték, hogy mi a címünk, mert
van nekik otthon valami, amit elküldenének
Petykónak. Aszittem vmi játék, vag
ykönyv, akármi. Erre ma megérkezett egy
BEhajtani tilos tábla. Mert ugye
végigélvezhették, ahogy a gyermekem
minden egyes közlekedési táblának
sikoltozva örvendezik, különös
tekintettel a bahajtani tilos és a
stoptáblákat. ja meg az
elsőbbségadás kötelező.
teljesen kész voltunk ,a gyerek
félóránként megölelte a
tábláját, csúszdázott vele,
építőkockázott rajta,
mittomén. az egész este meg volt oldva :-)
(a legdurvább, hogy ha elbambulok, és
rosszul mondom a tábla nevét,
szemrehányóan néz rám, és
újra rámutat, hogy jól gondoljam meg
mit válaszolok... :-))