najó. akkor morcosan elvonulok ebédelni.
rettentően haragszom, forr bennem a düh, a
harag meg pláne, ráadásul mérges
is vagyok. hogy a pipától nem látok azt
már nem is említem, és hogy
gőzölög az agyalapi mirigyem a gyilkos
adrenalintól, szót se érdemel.
igazán, földieszter, máskor ne
szólj hozzám, ha túl akarod élni.
és takarítsátok el a romokat, legyetek
szívesek.
ps. kedves többiek. ilyen, amikor jóban
vagyunk. holnap fejezeteket láthattok majd egy
veszekedésből.