Igen,ügyes vagy, az Eötvösbe mentem.
Muszáj leírnom, mi volt.
Drogprevenciót csinálunk majd ott és le
kell adni a minisztériumnak mindenféle ezer
lapot, hogy fizessen, amelyeket alá kell iratni
az igazgatóval, és lepecsételni minden
oldalt.
Ezt az iskolai kontakt tanárnak, az Áginak
elmondtam kb. 5000szer és 400szor pedig
kihangsúlyoztam.
Ági elvitte aláiratni a cuccokat a beteg
igazgatónak, és HOSSZÚ IDŐ
után végre tegnap este leadta a nevemre a
portán a dossziét, hogy felvehessem.
CSAKHOGY olyan dossziéban adta le, amelyre
rá volt írva az elejére, hogy M.
ÁGI RÉSZÉRE, mert én adtam neki
oda valamit abban azelőtt.
Ági férje is az iskolában dolgozik,
ezért ma reggel, amikor megérkezett, a
portás odaadta neki ezt a dossziét,hiszen
Ági neve volt ráírva.
Mikor bementem, dosszié sehol.
Kiderítettem, hogy mi történt (már
ez sem volt egyszerű), és meg kellett
várnom a kicsöngetést,hogy felvegyem a
kapcsolatot a férjjel. (Emiatt a
munkahelyemről természetesen
elkéstem.)
Férjtről sikeresen elkértem a
dossziét, majd munkahelyre való
beérkezés UTÁN fél
órával ÁGi telefonál, hogy jaj, a
PECSÉTEKET ELFELEJTETTE.
2 dolog kellett: aláírás ÉS
pecsét.
Hmmm... bocs, hogy kissé hosszú voltam.