na, most értem a végére a napnak. annak
ellenére, hogy úgy érzem
nagyszerűen sikerült ez a nap, most,
végigolvasva a napi beírásokat,
hiányérzetem van. a mai nap harcosan volt
vicces itt a popsin. brrr. én viszont
megnyitottam a gyermekrajz verseny
kiállítást és majdnem ötven
gyerek jött el és iszonyú aranyosak
voltak és amint ott ugráltak
körülöttem elmúlt minden
lámpalázam (eszembe is jutott, hogy lehet,
hogy mégis el kellene fogadni a garami féle
vacsora háziasszonyságot?) és akkor
rájöttem, hogy gyereket akarok.
fütyürészve jöttem haza,
kinyitottam az ajtót, bekiáltottam, hogy
hello!, de aztán ráeszméltem, hogy
egyedül élek. nem estem kétségbe,
azonnal a számítógépemhez
léptem, megvártam míg felmelegszik
(még mindig simogatom) és azt hiszem az a
legokosabb, ha most beépítem a dobozba a
spermámat és várok. nem érdekel,
ha ilyen szögletes lesz a gyerek, az sem
foglalkoztat, hogy cd-meghajtó lesz a
hasában, de mégis, egy gyerek.
trállálá.