Most jöttem meg a traxidermia nagy
mágusától , Doktor Preportól.
Borzasztó volt, végig néztem
szegény Trixi konzerválását.
Már van kitömött madaram,
csúszó-mászóm, kételtüm,
halam és egy puhább testü
rovarocskám. Emlősöm nincs.
Elmesélem hogy ment a dolog. Mielőtt Trixi
bőrét hasán felvágva lehúzta
a doki, az állat hosszáról,
szélességéről, egyes
részeinek nagyságáról pontos
méréseket vett. Azután a bőrt
óvatosan lefejtette mindennemü rothadó
részektől, hústól
megtisztította és belső felét
méreggel jól bekente. Majd kóccal
körülvett drótból
készült vázra, turfából
kifaragott alkotmányra ráhúzta.
Szegénykém, ha élt volna biztos ugatott
volna ekkor. Azután a mester a felvágott
helyen a bőrt összevarta, egyes
részeit rendbe hozta, a hiányzó
részeket pótolta - Zsófi az egyik
fülét úgy lecsapta, hogy nem tudtam
összeszedni a padlószőnyegről -
és végül természetes helyzetben
felállítta. Trixi most épp rám
mered a szekrény tetejéről, nagyon
cuki. Szeretem őt. Marci, egyébként
miért olyan hihetetlen, hogy állatot
tartok?:)