aranypopsirét

Pfuj!

Publikálni a popsin csak beleillőt lehet! Nándor van neked popsiba illő publikálni valód?

De nem kopipésztes ételeket, és nagyon szubjektív stílusban,

Én viszont írok recepteket a normálra, mert azon találtuk ki a kulináris listát...

Na, látják a kedves regisztráltak!?

Én sem publikálok, amig nem lesz verses topik.

csak ne fenyegessük a kedves regisztráltakat, csak kérjük meg őket, hogy kedves NAGY nándi és Breuer Úr! Először figyeljék, hogy hogyan is működünk, aztán és persze közben is nyugodtan traktáljanak minket releváns, stilárisan és kontextusában passzoló mondanivalójukkal!!! Különben irgumburgum!

Egészségedre kedves..

zsönöszépá.

Yves... irigykedem... Én csak némi vörösborral locsoltam a dekoltázsát. fú,... már ez is milyen perverzül hangzik... =:-)

Á! Végre, Orsi! Mikor kezdjük a nyelvórákat?

Niki drága nekem lehetőleg ne írjon, mert hamarosan kerti írmagja sem marad...

hmmmm! :)

TT-m, tölem kérsz elnézést! Ne viccelj!
Nŕndi közben uj remekmüvel rukkolt elö.
Akaratlanul is eszembe jut, hogy vajon kapunk-e kedvezményt az Eckermann kŕvézoban ha bedobjuk Kertimag nevét, mintegy jelszoként.
(A virŕgŕrusnö szerint pedig a Totti egy ŕllati jo hus! Na most mit kezdjek velük?)

Asszem, infúzióskocsin átvittek a Romkertbe, ahol is Káplárévivel táncolás címszóval mindenkit feldöntöttünk.

Niki... utálok ismeretlen fiúkkal privizni... Van nekem itt elég ismerős, akit szeretek...

Endrám, volt tegnap végül valami, mert én sajnos nem birtam kivárni... az is igaz, hogy bejött egy idegesitő telefon is... de a szolgálati lákást alkalom adtán igénybe veszem és úgy leiszom magam mint a "hey rigó, rogó" részleges ló...

KEdves Niki... Elnézést, hogy lefikáztam Nándi popóba publikálását. =:-)

Nagy Nándor: Rójuk az utcát letévedt vakként
Van nekünk Budapest, van benne Andrássy út és van az Andrássy úton számtalan kávézó,
köztük az egyik az Eckermann.
A kávézó belső tere pedig lehetőséget nyújt fotóművészek alkotásainak bemutatására.
Többnyire diszkréten, hiszen a helyíség adottságai nem teszik lehetővé, túl nagy tárlat
bemutatását. Csak úgy esztétikai célzattal, ha már van az a kevéske felület. Különben is,
szinte észre sem venni a fotókat, már már annyira megszokott a jelenlétük. Változásuk mégis,
még a képzetlenebb szemüek számára is feltünhet.
Jelen esetben Lugosi Lugo fotóművész "Andrássy úti részletek" című fotósorozatát lehet
szemügyre venni és kell. Kell, hiszen a fotóművész azokat az épületeket, épületrészeket
örökítette meg, melyek alatt nap mint nap elsétálunk, vagy éppen dolgainkat végezve
elsietünk mellettük. A kiállított felvételeken a fotóművész az általa fontosnak tartott
épületeket, épületrészeket ragadott ki az utca környezetéből, egyetlen és kizárólagos
esztétikai célzattal, mágpeddig azzal, hogy bennünket szemlélőket megállásra, szemlélődésre,
töprengésre késztessen a megörökített épületek láttán.
A felületes szemlélő a fotókat nézve, akár el is intézheti az egész képsorozatot egy
válrándítással, mondva azt, hiszen kint az utcán bárki bármikor láthat, készíthet hasonlót.
És talán igaza is lenne, de valyon valóban így van ez? A fotókon kőfaragások, díszes
domborműves ablakok, kapubejáratot díszítő oszlopok, szobrok, kovácsoltvas kapuk, vagy éppen
maga a freskóval, dór oszlopsorral díszített műcsarnok homlokzata látható. Végülis ha jobban
belegondolunk, kilépve az Andrássy útra, tényleg bárki szemügyre veheti, sőt akár le is
fényképezheti ezeket az apró gondossággal megtervezett, cizelláltan megkonstruált épületet,
épületrészleteket. De hogy valóban megszemléljük e őket, hagyunk e időt arra, hogy minden
részletét szemügyre vegyük, elgondolkozzunk a hajdan volt mesteremberek, ménökök pontos
tervein, gondos munkájánazt már nem tudni.
Nem tudni, hogy a kávézóból kilépve, ugyanúgy sietünk majd el mellettük mint korábban?
Lugosi Lugo László fotóművész "Andrássy úti részletek" című kiállítása 2002. július 9 - augusztus 31. között tekinthető meg az Eckermann kávézóban.

Sziasztok, rétesek! Most kezdek visszavergődni az élők sorába! TT, szokj le az autózásról. Mit szólnál egy wiw-es szolgálati lakáshoz a Rác közelében?

Ja es Nŕndi! A szomszédasszonyom szerint a Kevin Spacey jo pasi! (tréninggatyoban is- ezt külön hozzŕtette)

Kedves, jo Ranger...csak igy vidŕman, virŕgokat locsolgatva...
A Nŕndi mindig priviket küld. Az az ö specialitŕsa.
-Hello: Nagy Nŕndor Ferko vagyok! Hadd nyomjam mŕr harmadszorra is az aranypopsiba a kis nyomorult fehér törpéket meg a két jol bevŕlt filmvilŕg cikket-
Kicsit ismétli önmagŕt mint dömdödöm.

Egyébként hogy smint kedves Niki...

Én szivesen maradok magamra veled. Nagy Nándi nem jön be. Illetve tulajdonképpen eddig még csak kinyilatkoztatott és sosem beszélgetett... ezért nekem nagyon nem jön be.

TT most jol magunkra maradtunk a Nagy Nŕndival.
Nesze neked fehér törpe!

Nándor kedves... köszönjük. Igyekszünk ennek szellemében látni világot.

Nagy Nándor F.: Utóérzés?
Barátságos történet egy fickóról (Kevin Spacey) aki földönkivülinek mondja magát, mindemellett olyan békésen viselkedik, hogy még a New York-i elmegondozó főorvosa is hitelt ad szavainak bizonyos határig.
Szokványosnak mondható amerikai történet, amely történet szereplőiről a néző eldöntheti ki követ helyes viselkedési normát, azt ki mennyire toleráns, viseli el a másik ember eltérő állításait, szokásait. Valamint beleélheti magát a néző a páciensét vizsgáló elmeszakértő (Jeff Bridges) tépelődésébe, mennyire hiheti el egy "társadalmon " kivülálló "idegen" mégúgy tudományosan allátámasztott irracionálisnak tűnő állításait az ő, mármint az orvos racionálisnak, elfogadottnak számító családi létbiztonságával szemben.
Kevin Spaceyt és Jeff Bridgest is láttuk már ettől jobb filmes alkotásban szerepelni, de a képeknek köszönhetően valahogy mégis nézhető ez a történet. Igaz, a történet végén Kevin Spacey sokatmondóan mosolyog tolószékében, szinte az arcára van írva, ő egész biztos olvasta Ken Kesey: Szálla kakukk fészkére című regényét, sőt az is bizonyos, hogy a kötetből készült, Milos Forman által rendezett filmet is látta Jack Nicholson főszereplésével.
K-Pax A belső bolygó
rendezte: Iain Softley
forgatókönyv: Charles Leavitt
operatőr:John Matheieson
szereplők: Kevin Spacey, Jeff Bridges, Mary Mc. Cormack, Alfre Woodard
sz. f. am. film, 120 p.
gy. év: 2001
forgalmazza SPI International

Nagy Nándor: Légörvény
A néző remél és bízik, végre itt a nagy, nézhető, szórakoztató magyar film a mozikban. A film megtekintése után a néző mégis meglehetősen gondban lehet, annak megítélésében, hogy a számára bemutatott filmes alkotást, talán a kultuszfilmekké elhíresült amerikai filmek valamelyikének parafrázisaként tálalták e a szemei elé, persze miután azt kellően a sajátosan honi, magyar környezetbe ültették. Esetleg más magyar szatírikus filmhez hasonlónak tekintse, miután nem tudta eldönteni azt a film történetének cselekményéről, az most iróniával, netalántán szarkazmussal közelítette meg az érintett társadalmi problémákat.
Valahogy igy van ez Klöpfer Tibor által rendezett El Nino című színes magyar filmel is. Pedig a történet kiötlői igazán kitettek magukért. Van több szálon futó cselekmény, lecsúszott félértelmiségi fiatal házaspár. Reklám fotográfus feleségetől, gyermekestől (László Zsolt, Tóth Ildikó, Szabó Csabi), kihasználják a vidéki munka adta lehetőséget, együtt a család, sajátosan hazai visszacsatolással, kössük össze a kellemest a hasznossal, vidéki panzió annak minden hátulütőjével, képileg és dramaturgiailag itt ott elvaratlan szálak.
Vannak ugyanakkor idétlen kinézetű bankrablók. Külsejüknek megfelelő kivitelezésű de mégis sikeres pénzszerzési akcióval. És ha már van társadalmi problémaábrázolás és van párosítás "tisztes" polgári lét kontra bünöző bankrablók (Dóczy Péter, Szabó Győző), akkor már tényleg, de tényleg kihagyhatatlanok a történetből a rendőrök (Magyar Attila, Hajdú István), akik henyék, koruptak és persze kurváznak (Gryllusz Dorka), akárcsak a bankrablók.
Miután a film csúcspontján a különböző cselekményszálak összefutnak, a szereplőknek már csak osztozkodniuk kell a nagy nehezen megszerzett forintmilliókon, ami fölöttébb keserves, mind a történet szereplőinek, mind pedig a nézők számára. Érdemes figyelni erre a jelenetre, történik mindez, valószínüleg szórakoztatási célzattal.
Végül pedig, hogy szó essék arról is amiért a leendő néző mégis érdemesnek tartja megszakítani nyaralását, az Vecsernyés János operatőri munkája, ami helyenként különösen figyelemre méltó. Valamit a színészek munkája amivel igyekeztek megtámogatni a cselekmény mondanivalóját.
El Nino - színes magyar film
rendezte: Klöpfer Tibor
kép: Vecsernyés János, Klöpfer Tibor, Kiss Gergő
vágó: Koncz Gabriella, Gönczi Zsuzsa
zene: Melis László, Klöpfer Tibor
szereplők: László Zsolt, Tóth Ildikó, Szabó Csabi, Szabó Győző, Dóczy Péter, Magyar Attila, Hajdú István, Gryllus Dorka
gyártó: Film Art
készült 1999(?)-ben, 80 perc
forgalmazza a Budapestfilm
tervezett bemutató: 2002. július 11.

Nagy Nándor: Kis törpék vagyunk mi mind.
Eleinte nem értettem mit szeretne jelenteni Deli Ágnes: Fehér törpe című installációja. Három másfél méter magas fémhasáb, azokba csúsztatott hússzínű műbörrel bevont szivacsmatrac, az első a fémhasáb formályának meghosszabbítása, a második szív alakú, míg a harmadik egy manó sipkájára emlékeztet, körbevesznek, állnak egy nagyméretű párnán elhelyezett óriási vörösréz tálat, valamint két matrac alakú forma a szemközti falra erősítve, ugyancsak azzal a hússzínű műbörrel bevonva mint az álló formák, jobboldali falon hét természeti kép, fotók.
Eleinte mint említettem nem értettem. Néztem a fotókakat, a gyönyörű természeti felvételeket, növények, virágok és sétára csalogató mezők, árkok, fák árnyai, de semmiképpen sem maguk a fák. Nem értem töröm a fejem, töröm a fejem és próbálom összeolvasni a falakon látható felvételeket az installáció többi merőben más jellegű formáival, anyagával, sehogyan sem akar összeilleni, főként a falra rögzített matracokkal nem tudok mit kezdeni. Ki be járok, kimegyek a teremből, majd vissza, majd lángra lobban a fejem úgy gondolkozok. Egyszerre csak kihullik a gondolat, nézem a képeket, a formákat, rágyújtanék egy cigarettára de nem lehet, múzeum, kihullik a gondolat mint egy szál...
Végül ellobban egy gyufa szál a fejemben. Hazaballagok, magára hagyva ezt a kifordított, tüzet fogott gyufás dobozzá letermelt erdőt.
Deli Ágnes: Fehér törpe / White Dwart című kállítása a Ludwig Muzeúmban, 2002 junius 25 - julius 28 között.

Zsofi, most mi van? Fellötték mŕr a piros jelzést a Balatonon?
Merthogy ugye én bekészültem ide a készülékem elé a popcornal, vŕrva a helyzetjelentést...