A fenyőmag akkor már sudár
madárlandoló, a lenszár rég
kékfestő kanavász volt, amikor a
bandukoltak az őszire gurgula bogyókat
nevelő csipkebokorsor mentén. Hol a hegy a
lankával összeér. Olyan helyen, amilyen
a napszítta koponyaszántó az
aranyló kobakon. Mint a barázdált
homlokból hajkoronába váltó
rész.
Vagyis, mondanom se kell, bakterék olyan
minőségváltó környéken
bandukoltak - hátul, deréktájt
összefont öklökkel, balkézben jobb
csukló vagy éppen fordítva - ahol a
gondolat szaltója általános. A
hunyorgó világfelmérés pedig
egyenest muszáj.