Gabriel García Márquez egészségi
okokból visszavonult a
nyilvánosságtól (nyirokrákja van).
Úgy tűnik, egyre súlyosabb.
Búcsúlevelet küldött
barátainak, ez az Internet
segítségével is terjed.
Ajánlom, hogy olvassátok el az utóbbi
idők legzseniálisabb latin-amerikai
elméjének
igazán megható írását.
”Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy
én csak egy rongybábu vagyok, és
még egy kis élettel ajándék ozna
meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit
gondolok, de meggondolnám azt, ami kimondok.
Értéket tulajdonítanék a
dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem
azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék,
hiszen minden becsukott szemmel töltött
perccel hatvan másodperc fényt
veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások
megállnak, és akkor ébrednék,
amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándék ozna még egy darab
élettel, egyszerű ruhába
öltöznék,
hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül
hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire
tévednek, amikor azt hiszik, az
öregedés okozza a szerelem
hiányát, pedig valójában a
szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de
hagynám, hogy magától tanuljon meg
repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a
halál nem az öregséggel, hanem a
feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar
élni, anélkül hogy tudná, hogy a
boldogság a meredély
megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött
először szorítja meg parányi
öklével az apja ujját, örökre
megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga
lenézni egy másikra, amikor segítenie
kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de
valójában már nem megyek vele sokra,
hiszen amikor betesznek abba a ládába,
már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt,
amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára
aludni, erősen átölelnélek,
és imádkoznék az Úrhoz, hogy a
lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy
láthatlak, azt mondanám neked,
"szeretlek", és nem tenném
hozzá ostobán, hogy "hiszen
tudod".
Mindig van másnap, és az élet
lehetőséget ad nekünk arra, hogy
jóvátegyük a dolgokat, de ha
tévedek, és csak a mai nap van nekünk,
szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek,
és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem
fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket
szeretsz.
Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert
ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt
a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra,
egy ölelésre, egy csókra, és
amikor túlságosan elfoglalt voltál
ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó
kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket
szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire
szükséged van rájuk, szeresd őket
és bánj velük jól, jusson
időd arra, hogy azt mondd nekik,
"sajnálom", "bocsáss
meg", "kérlek",
"köszönöm" és mindazokat
a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos
gondolataidért.
Kérj az Úrtól erőt és
bölcsességet, hogy kifejezhesd
őket.
Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek,
mennyire fontosak neked.”
Küldd el ezt annak, akinek akarod.
Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a
tegnap. És
ha nem
teszed meg, az sem érdekes.
Ez az a pillanat.