Jó, lehet, hogy nemcsak belgákat, hanem
francia, kanadai és holland szerzők
műveit is. Kezdeném például
Bernard Werber L'encyclopédie du savoir
relatif et absolu (A relatív és
abszolút tudás enciklopédiája)
című munkájával, amit most
olvasok. A francia Enciklopédia
hagyományához híven mindenféle
dologról szóló rövid kis
írások vannak benne a hangyák
viselkedésétől kezdve a maják
vallásán keresztül és az
aranymetszésen át a Talmud
bölcsességeiig. Célja az, hogy
megnyissa az olvasó szemét a
végtelenül változatos és
érdekes univerzumra. Egyébként
meglepő, hogy bizonyos dolgok mennyire nem
meglepőek benne, lehet, hogy csak a magyar
átlagműveltség magas szintjének
köszönhetően. De természetesen
egy csomó érdekes, nem közismert
tényt is bemutat.
Másik friss élményem: Amélie
Nothomb: Stupeur et tremblements (Kb. Kábulat
és reszketés, magyarra biztos Félelem
és reszketésként fordítanák,
ami ugyanúgy helytelen lenne, mint a Fear and
loathing fordítása). Az
írónő japánban született
és ott töltötte élete első
öt évét. Huszonkét évesen
visszatért japánba, és elhelyezkedett
egy cégnél, amelynek regényében a
Yumimoto nevet adta. És hiába bírja
tökéletesen a nyelvet és van
tisztában a kulturális szokásokkal,
mégis elkövet egy csomó szociális
balfogást a munkahelyén, amelyeknek
köszönhetően helyzete egyre nehezebb
lesz. A regény egyik központi alakja Fubuki
Mori kisasszony, az elbeszélő
közvetlen felettese a cégnél,
akiért szabályosan rajong a belga nő,
folyamatosan a szépségét ecseteli,
és hiába érzi Fubuki iránt a
legnagyobb megbecsülést, kapcsolatuk
enyhén szólva nem problémamentes. Az
elbeszélést a japánokról
szóló reflexiókkal szövi át.
Élvezetes, egy délutános könyv.
(Ez nem értékítélet, csupán
jelzés a terjedelméről.)