13689: mondjuk én inkább azzal értek
egyet, hogy nem kell félteni az ifajakat (meg
magunkat) csak azért valamitől, mert
depresszív vagy öngyilkosság van
benne... ennyi erővel a Werthert se... Nem
leszek attól szerelmes, ha a Rómeó
és Júliát olvasom, ahogy öngyilkos
sem egy ilyen műtől. Még az
alaphangulatomat sem fogja feltétlenül
megváltoztatni. (Jó, azt elismerem, hogy
időnként az ember vágyik
könnyedebb, vidámabb művekre.) Az
irodalom valahogy nem így hat... nem ennyire
priméren.