Na jó, ha lincselni kell, hát lincselni
kell…..
FELTÉTELEZEM, TI IS EZ ALAPJÁN
DÖNTÖTTETEK:
„A logikusok szerint bizonyos
érvelések deduktívan
érvényesek, ami azt jelenti, hogy az
érvelés következménye nem lehet
hamis, ha a premisszák igazak. A
következő lehetne példa egy ilyen
érvelésre:
1.\tHa esik, viszek esernyőt.
2.\tEsik.
3.\tTehát viszek esernyőt.
… Kérdés azonban, mire alapozzuk
megítélésünket. A deduktív
következtetés elméletei többnyire
feltételezik, hogy logikai szabályokat
alkalmazzunk annak igazolására, hogy egy
érvelés konklúziója
következik a premisszákból.
Nézzük meg ennek
illusztrálására a köv.
szabályt: Ha van egy HA P, AKKOR Q
formájú kijelentésünk, valamint
egy másik P kijelentésünk, akkor
ebből következtethetünk Q
kijelentés érvényességére.
…. A szabálykövetés
tudatosabbá válik, ha az érvelést
bonyolultabbá tesszük. A példaként
vett szabályt feltehetően kétszer
alkalmazzuk, amikor az alábbi érvelést
értékeljük:
1.\tHa esik, viszek esernyőt.
2.\tHa viszek esernyőt, elveszítem.
3.\tEsik.
4.\tTehát el fogom veszíteni az
esernyőmet.
…… Minél több szabályra
van szükségünk, annál
valószínűbb, hogy az emberek
tévedni fognak, illetve ha helyes
következtetést vonnak le, ez több
időbe kerül (Oherson, 1976).”
CSAKHOGY NEKÜNK, MAFFIÁZÓKNAK, NEM EZ
ALAPJÁN KELLETT, HOGY DÖNTSÜNK,
HANEM:
„Egy érvelés akkor is jó lehet,
ha deduktívan nem érvényes. Az ilyen
következtetéseket induktívan
erősnek nevezzük, ami azt jelenti, hogy
VALÓSZÍNŰTLEN, hogy a
következtetés hamis, ha a premisszák
igazak (Skyms, 1986). Erre egy példa:
1.\tMarci könyvelést tanult az egyetemen.
2.\tMarci most egy könyvelési irodában
dolgozik.
3.\tTehát Marci könyvelő.
A következtetés deduktívan nem
érvényes (lehet, hogy Marcinak elege volt a
könyvelési tanfolyamból, és
éjjeliőrnek ment el egy olyan helyre, ahol
sok könyvelő dolgozik.) Az induktív
erő tehát a
valószínűségekkel kapcsolatos,
és nem a bizonyosságokkal, s az
induktív logika a
valószínűségelméleten
alapszik…. Az egyik idevonatkozó
valószínűségi szabály a
gyakoriság szabálya, mely szerint annak a
valószínűsége, hogy valami egy
osztály tagja, (hogy pl. Marci a
könyvelők osztályába tartozik),
annál nagyobb, minél több tagja van az
osztálynak (vagyis minél nagyobb az
osztály gyakorisága). Az másik
idevonatkozó valószínűségi
szabály a konjunkciós szabály: egy
kijelentés valószínűsége nem
lehet kisebb, mint e kijelentés más
kijelentésekkel vett együttes
valószínűsége. Annak a
valószínűsége például,
hogy „ Marci könyvelő”, nem
lehet kisebb, mint annak a
valószínűsége, hogy „
Marci könyvelő és 30 ezer dollárt
keres évente” ”
DE EZ MIND NEM ELÉG, MERT A HEURISZTIKÁK
SZERINT
„Az emberek megszegik az a
valószínűségelmélet
alapelveit, amikor induktív
következtetéseket végeznek. …
Melyek szerint a gyakorisági szabály
megszegése különsen gyakori. ….
A konjunkciós szabállyal sem igen
törődnek… Tvesky és Kahnemann
(1983) szerint a hasonlóság
becslését használjuk fel
heurisztikaként a
valószínűség
becslésére, mivel a hasonlóság
gyakran kapcsolatban van a
valószínűséggel, s könnyen
megbecsülhető. A hasonlósági
heurisztika alkalmazása azt is magyarázza,
hogy miért tekintenek el az emberek a
gyakorisági szabálytól.
A hasonlóság alapú
következtetés mutatkozik meg egy másik
általános következtetési
helyzetben is, amelyben tudjuk, hogy egy
kategória néhány tagja egy bizonyos
tulajdonsággal rendelkezik, és úgy
döntünk, hogy a kategória többi
tagja is ilyen tulajdonságú:
4.\tMinden rigó csontjai szezámcsontok.
5.\tEzért minden veréb csontjai
szezámcsontok.
Illetve:
6.\tMinden rigó csontjai szezámcsontok.
7.\tEzért minden strucc tagjai
szezámcsontok.
… a személyek az első
érvelést tartották
erősebbnek… A hasonlóság ilyen
használata ésszerűnek látszik,
amennyiben ahhoz a gondolathoz illeszkedik, hogy a sok
közös ismert tulajdonsággal
rendelkező dolgok valószínűleg
közös ismeretlen tulajdonságokkal is
rendelkeznek. … A hasonlóságra
alapozott intuíciónk …. ismét
tévútra vezet … (Oherson, 1990).
A valószínűségek
becslésére használt másik
heurisztika az oksági heurisztika: az emberek egy
helyzet valószínűségét a
helyzetben szereplő események
közötti oki kapcsolatok
erősségére alapozzák. ….
Így tehát például az emberek a 9.
kijelentést valószínűbbnek
tartják, mint a 8.-at:
8.\tValamikor 1997-ben Észak-Amerikában lesz
egy nagy árvíz, amelyben több mint ezer
ember pusztul el.
9.\tVlamikor 1997-ben Kaliforniában lesz egy
földrengés, mely olyan árvizet
eredményez, amelyben több mint ezer pusztul
el.
A heurisztikába vetett bizalmunk
következtében tehát figyelmen
kívül hagyunk olyan alapvető
racionális szabályokat, mint a
gyakorisági és a konjunkciós
szabály. De… a hasonlósági
és az oksági heurisztikák a
legtöbb esetben helyes ítélethez
vezetnek. Másrészt a
valószínűségelmélet egyes
további szabályai sokkal intuitívebbek,
és többet is alkalmazzuk őket. Az
egyik ilyen szabály a nagy számok
törvénye, amelyik kb. azt mondja ki, hogy
egy állítás igazságába vetett
hitünknek erősödnie kell az
állítás mellet szóló
bizonyítékok
mennyiségével.” (Atkinson, et al,
1996) Nem nagy ügy. :) :
HÁT ÉN EZ ALAPJÁN LINCSELTEM, CSODA,
HOGY ELVESZETTNEK ÉRZEM MAGAM?