itt a válasz, olvassátok végig
Szegény, szegény Nádasunk és
Esterházynk
KULT
Szerbhorváth György
2002. október 10., csütörtök
A magyar írók és irodalmárok
szívét már régóta
tépi-marja a probléma, hogy magyar
író mér'' nem kap sose
Nobelt. Nem kap, mert kevesen vagyunk, mert a magyar
nehezen fordítható, ''sztán
külföldi nem érti meg a lényeget.
Amúgy a színvonallal sose volt baj - és
lám, a csoda megtörtént.
Márai mostanság biztosan megkapta volna, de
hát nem élte meg
Állítólag évek óta
irodalomelmélészeink és
-történészeink hada dolgozott a dolgon.
Világot jártak, kiadókat, kritikusokat
győzködtek, konferenciatermek
széksorait koptatták el, lobbiztak ezerrel.
No, nem Kertészért, hanem
Esterházyért meg Nádasért,
mármint egyesek előbbiért, mások
utóbbiért. (Lehet, hogy ez is lett a baj, a
svéd akadémikusokat megzavarta ez a
megosztottság, aztán nyert a nevető
harmadik...) Abban ugyan kb.
közvélekedés mutatkozott irodalmi
berkeinkben, hogy Márai mostanság biztosan
megkapta volna, de hát nem élte meg. No,
mindegy, a lényeg, hogy dolgozva volt az
ügyön, beért a Frankfurti
Könyvvásár magyar éve, beért
a magyar kultúrpropaganda, és ezután -
de legalábbis egy évig - büszke
fővel járhat majd a magyar író,
biztosan több ösztöndíjat dobnak
majd alkotóinknak, gigacégek fognak
beruházni a könyvkiadásba, és Peer
Krisztiánnak többé nem kell majd
kölcsönkérnie.